Hölgyek, urak: közeleg a Valentin-nap!

Pirosló pihe-puha szivecskék és rózsaszín lufik költöztek a kirakatokba: a Bálint – azaz Valentin – nap elhagyhatatlan kellékei. A kereskedők jobbnál jobb ajánlatokkal csábítják vásárlásra a szerelmeseket, akiknek legtöbbje él is a lehetőséggel. Manapság, amikor annyi ötlet kiharcolta már magának, hogy hívei egész álló nap ünnepeljék, miért pont a szerelmesek maradnának ki?

Akad, akit e naptól kiráz a hideg, s azzal érvel, hogy eme újonnan importált ünnep is csak ürügyként szolgál a pénzköltésre: a szerelmet valaki iránt ugyanis nem csupán valamely megadott napon kell bizonyítani – mondjuk, egy plüss cicával. Nem csoda hát, hogy a február 14-hez kötödő felhajtással kevéssé rokonszenvezők és a szinglik körében egyre népszerűbb az Anti-Valentin nap. Mások viszont már február elején izgatottan számolják vissza a napokat, s alig várják, hogy átadhassák kedvesüknek a valentin-napi akcióban vásárolt két mobiltelefon közül az egyiket.

De hogyan is jött létre e szokás, s miért pont február 14-én? Erre többféle magyarázat is akad, így az ünnep pontos eredetét nem tudjuk. A legelterjedtebb legenda úgy tartja, hogy a III. században egy Valentin nevű férfiú, akit keresztény mivolta miatt II. Claudius császár börtönébe vetettek, a hite erejével a börtönőr vak leányának visszaadta a látását. Az ifjú 270. február 14-i kivégzése napján üzenetet küldött a kedves leánynak, melynek búcsúmondata így szólt: „A Te Valentinod”. Ez az utolsó üzenet példaként szolgált, s így terjedt el az üdvözletküldés szokása aztán a szerelmesek között.

Mára azonban mindez jócskán kinőtte magát. És szerencsére a szerelem többnyire nem csupán most vasárnapra korlátozva köti össze e csodás érzés letéteményeseit.