Merre tart Ukrajna?

Janukovics, a február 7-én tartott elnökválasztás második fordulójának győztese, 3,5 százalékkal előzte meg Julija Timosenkót, a hajkoszorús és emblematikus vezetőt, aki most éppen miniszterelnök is. Timosenko nem jelent meg a beiktatási ceremónián, mint ahogy Viktor Juscsenko, a leköszönt államelnök sem. Ők ketten a „narancsos forradalom“ hősei voltak, akik 2004 telén megakadályozták Viktor Janukovics győzelmét.
A narancsos forradalom vezetői hat év alatt nem volt képesek kihúzni Ukrajnát a gazdasági gödörből, álladó vitáik voltak a gázszállító Oroszországgal, teret adtak a nacionalizmusnak, melynek egyik következményeként korlátozták a nemzetiségi – köztük az orosz és a magyar – nyelvoktatást, az orosz nyelven televíziós hálózatokat. A kárpátaljai magyarok végül az oroszbarátnak nevezett Janukovics mellett álltak ki, mert tőle remélik, hogy a magyar nyelvű oktatást korlátozó intézkedéseknek véget vet.

Julija Timosenko ugyan visszavonta a választási eredményt megkérdőjelező bírósági eljárást, de ellenkezését nem adta fel. Janukovics lnök viszont kijelentette, hogy masszív parlamenti többségre törekszik, mégpedig új miniszterelnökkel – ellenkező esetben kiírja az új parlamenti választásokat.

Ukrajna kettészakadt. Keleti fele, az orosz többség Janukovics pártján áll, míg a nyugati rész Timosenkót támogatja. Janukovics a megosztottságra válaszul az mondta: Ukrajna „el nem kötelezett ország”. Sokat mondó, hogy államfőként Brüsszelbe látogat el először – s nem Moszkvába. Ukrajna előbb-utóbb be akar hatolni az Európai Unió – és talán a NATO – falai mögé, de senki sem tudja, ez mikor sikerülhet neki.