Nem felejtettük el Vértessy Sándort!

Ha volna névjegykártyája, akkor csak annyi szerepelne rajta: Vértessy Sándor. Nincs neki, mert minek a titulus, ha az embert, akit fémjelez, az egész ország ismerte. Élete – ahogyan ő fogalmaz – egy makacsság története. Őt a mikrofon segítette abban, hogy megszeresse az országot és lakóit, s viszont szeressék őt. Tudjuk, az embereket szeretni és megnyitni csak úgy lehet, ha közben magunkat adjuk. Ez az, ami a legnagyobb kihívásnak tűnik ebben a szakmában, s ez az a követelmény, amelynek korunk „jól felépített médiasztárjai” sohasem tudnak eleget tenni.

Keveseknek adatik meg, hogy valódi példaképei legyenek e „gyötrelmesen szép hivatásnak”. Aki napról napra, több évtizeden keresztül jelentkezett műsorral a Magyar Televízió képernyőjén, annak családtaggá kellett válnia ott, a szoba sarkában. Hitelességben, felkészültségben, emberségben egyaránt. Vértessy Sándornak sikerült. A szó elszállt című könyvében azt írja: „Én a mikrofont nem teszem le, a sors majd egyszer úgyis kiveszi az ember kezéből. Az én makacsságom története engem évtizedekre nagyon boldoggá tett, és úgy tűnt a sok levélből, találkozásból az emberekkel, hogy talán nem hiába forgattam a mikrofont.”

Az MTV Debreceni Körzeti Stúdiója nyolcvanadik születésnapja alkalmából portréfilmmel köszönti az Aranytollas újságírót. A készítők számos dokumentumot használva felidézik a televíziózás hőskorszakát – több olyan emlékezetes riporton keresztül, amelyet a Magyar Televízió örökös tagja, Vértessy Sándor készített.

Adás: m2, március 18., 22.05
Ismétlés: m2, március 19., 12.55