Történelem vagy politika?

A külügyi bizottság végül minimális többséggel, 23:22 arányban úgy döntött, hogy az ottomán birodalom annak idején 1915-ben népirtást, a legsúlyosabb bűnt követte el, amikor erőszakkal kiűzte területéről az keresztény örményeket. Több százezer ember meghalt vagy útközben végeztek velük. Rengetegen – közte gyermekek és idősek – a megpróbáltatásokat nem bírták, sokan pedig éhen haltak. Összesen másfél millió ember halála terheli Törökország lelkiismeretét.

A külügyi bizottság szavazása előtt Ankara parlamenti küldöttséget menesztett Washingtonba, hogy megmagyarázza a történteket. Törökország elismeri, hogy az első világháború idején történtek atrocitások, de mindmáig hevesen tagadja, hogy az örmények kiűzetése módszeres népirtás lett volna, ami szervezett formában, központi gondolat jegyében zajlott le.

Törökország hazahívta a nagykövetét, jelezvén, milyen komoly következményekre számíthat az Egyesült Államok, ha a népirtás tényét fogadja el. Recep Tayyip Erdogan török miniszter a szavazás után dühösen nyilatkozott: országát olyan bűnökkel bélyegeztek meg, amelyeket nem követett el, emellett a döntés súlyosan árthat a török-amerikai kapcsolatoknak – mondta.

Barack Obama amerikai elnök a választási kampány idején megígérte, hogy az örmények kálváriáját népirtásnak minősítteti – ám most a Fehér Ház a szavazás előtt figyelmeztette a külügyi bizottságot: a döntés veszélybe sodorhatja a Törökország és Örményország között időközben megindult, lassú megbékélési folyamatot. A két ország tavaly októberben „történelmi megállapodást” írt alá a kapcsolatok normalizálásáról.

Törökország – akárcsak a Fehér Ház – most abban reménykedik, hogy az örmény-kérdés nem jut el a szavazásig a teljes képviselőház előtt. Erre már létezik precedens: 2007-ben az ügy ugyancsak túljutott a bizottságon, de akkor George W. Bush elnök intésére „jegelték” a kérdést.

Törökország az Egyesült Államok fontos szövetségese: a NATO tagja, a muszlim világ egyik nagyhatalma, amely kulcsszerepet tölthet be az afganisztáni és iráni konfliktusban, az iraki háború fokozatos befejezésében – emellett nem lebecsülendő az a szerep sem, amelyet a közel-keleti viszályban közvetítőként tölthet be.

Hivatalosan eddig húsz ország ismeri el népirtásnak mindazt, ami 1915. április 24-én kezdődött: a hadsereg 250 örményt tartóztatott le Isztambulban, s megindult az örmények elűzetése a szíriai sivatag felé.