Gyilkol a galóca

Az első fontos dolog, hogy a különböző gombafajokat gondosan különítsük el, már csak azért is, mert sok szakértő az ilyen keverten szedett állományt eleve fogyasztásra alkalmatlannak ítéli (nem babrál vele, hogy a nagy halomból különválogassa nekünk a jót a rossztól).

A másik, hogy tőből, azaz tönkkel és kalappal együtt szedjük fel a gombát, mert így könnyebb az azonosítása, mintha, mondjuk, derékban törjük le.

A harmadik pedig, hogy különösen ügyeljünk a gyilkos galócára, mint a legveszélyesebb mérgezést okozó, gyakori gombafajra, ami ráadásul még a közkedvelt csiperkével is összetéveszthető. A gyilkos galóca bármilyen erdőtársulásban – lombos erdőben, fenyvesekben – előfordulhat.

A gyilkos galóca jellemzője a kalap, a tönkön a jellegzetes gallér, a tönk alján pedig a bocskor. A gallér és a bocskor megléte már eleve gyanús, ráadásul, ha ehhez az ismeretlen gomba nyers krumplira emlékeztető illata is társul, szinte biztosak lehetünk benne, hogy gyilkos galócával találkoztunk. Mivel a kalap színe igen változó – fehéres, zöldes, sárgás, barnás egyaránt lehet –, ezért ez nem jelenthet megbízható támpontot.

Minden része mérgező! Veszélyességét növeli, hogy a mérgezés lappangási ideje olykor meglepően hosszú is lehet, néhány órától akár 36 óráig is eltarthat. Minél később ismerik fel a mérgezést, annál kisebb az esély a túlélésre, mert időközben a méreganyagok egyre nagyobb mértékben szívódnak fel.