Szórakozni, de hogyan?

– A barátaim mentek, én is velük akartam lenni – meséli az idén érettségiző Zsuzsi, aki 16 évesen kezdett bulizni, amit a szülei nagyon rossz szemmel néztek. – Sikerült kompromisszumot kötnünk. Eleinte csak két-három havonta mentem bulizni, és amikor látták, hogy betartom a játékszabályokat, akkor már gyakrabban mehettem. Az biztos, hogy ma már a 14 év alattiak is ott vannak az éjszakában. A biztonságiak röhögve engedik be őket a szórakozóhelyekre. A lányok sokkal jobban eleresztik magukat, mint a fiúk, a kis tinik szinte rátapadnak az idősebb srácokra. És már nem a marihuána, hanem a szintetikus drog a divat. Szerintem neveltetés kérdése, hogy ki züllik el, és ki tud mértéket tartani.

– Nem lehet kalitkába zárni őket. A szülő nem magának neveli a gyerekét. Az a cél, hogy olyan önálló lény legyen belőle, aki elsősorban a saját korcsoportjában képes megállni a helyét. Ha elvárom tőle, hogy 18 évesen legyen annyira érett, hogy el tudja dönteni, mi akar lenni, akkor 16 esztendős korában nem tilthatom meg, hogy elmenjen a barátaival bulizni – vélekedik Kiszely Márta pszichoterapeuta. – Az pedig tény, hogy egy mai 15-16 éves már találkozhatott az alkohollal, nem ritkán a marihuánával, és szexuális élménye is lehetett. Ez világjelenség, a szülőnek erre megfelelően kell reagálnia.

A szakember szerint a legfontosabb a szülő és a gyerek közötti bizalom. A gyereknek azt kell éreznie, hogy biztonságban van, szülei minden körülmények között mellette állnak. – Ez nem azt jelenti, hogy hátba kell veregetni, ha részegen megy haza, hogy „nem baj, fiacskám, én így is imádlak” – szögezi le Kiszely Márta. – De azt sem mondhatom neki, hogy te egy csődtömeg vagy, reménytelen eset. Meg kell beszélni, hogy hova vezethet, ha így folytatja, és meg kell húzni a határokat, hogy mi az, ami még belefér. A lényeg, hogy a szülő ne minősítsen. Néha hagyni kell, hogy a gyerek fejjel menjen a falnak. Nem lehet mindentől megóvni, és mindent helyette csinálni. Kell, hogy saját élménye legyen arról, amit csinál. Persze, ha szögek állnak ki abból a falból, jobb közbelépni – tanácsolja a pszichoterapeuta.

A legtöbb szülő hajlamos elfelejteni, hogy ő is volt kamasz. Amikor kissé illuminált állapotban támolygott haza időnként, tombolt benne a szexuá­lis túlfűtöttség, és a szülei jelenlétét nem ritkán nyűgnek tekintette. De a legtöbbjükből mégsem lett szenvedélybeteg, az őseikkel pedig kitűnő a kapcsolatuk a mai napig.

– Zsolti már három éve dohányzik, de én is fújom, mint a gyárkémény, így nem voltam túl hiteles, amikor a cigi egészségkárosító hatásáról kezdtem papolni – mondja Klári, aki erős bizalmi viszonyban van 19 éves fiával. – Akkor kezdett eljárogatni a barátaival is szórakozni. Az apja általában a szórakozóhellyel szemközti csehóban ücsörgött, hogy amikor hívja Zsolti, mehessen érte. Azt is elmesélte, amikor először kipróbálta a füvet. Bevallom, kicsit szíven ütött a dolog, de megbeszéltük, hogy nem ez a jó út a boldogsághoz. Időnként kótyagosan jön haza egy-egy buliból, de komoly értékrendje van, jó tanuló, nem féltem.