A szabadság ára

Röviden a történet: 1998. április elsején brutálisan meggyilkolták a 11 éves, körmendi H. Zsófiát. Tánczos Gábor tanúként jelentkezett a rendőröknél, ám hamarosan gyanúsított lett belőle.

Először beismerő vallomást tett, aztán visszavonta állítását, mondván, a rendőrök kényszerítették ki belőle a beismerést. Aztán tagadott a Vas Megyei Bíróságon, a Legfelsőbb Bíróságon, sőt Strasbourgban is – végül a több mint 100 tanú meghallgatása annyit nyomott a latban, hogy 13 évi börtönre ítélték. Próbaidővel – napra tizenhárom évvel a gyilkosság után – megszabadult a büntetéstől, de nem a múltjától. Édesanyja, Gyöngyi, aki végig fanatikus megszállottsággal hitt fia ártatlanságában, az igazát látja bebizonyosodni a szabadság visszanyerésével. Tánczos Gábor védőügyvédje Az utolsó szó jogán… címmel könyvet is írt az igazságszolgáltatás menetéről, amelyben több szakértő társával együtt a fiú ártatlansága mellett érvelt.

De most már nem is ez a lényeg, hiszen a börtön a múlt – ám mit hozhat a jövő a priu¬szos férfi számára? A család a kilátástalan küzdelemben elszegényedett, házuk felét elvitte a perköltség, alapvető dolgokat is nélkülöznek. Gábor nem talál munkát, jóllehet minden fillérre szükségük lenne. Mondhatná valaki, miért is találna éppen ő – amikor minden tizedik ember azzal van elfoglalva, hogy keresi az elhelyezkedés lehetőségét az országban, akkor egy börtönviselt hogyan kerülhet a sor élére?

Ez is egy vélemény, ám mi van, ha a fiú valóban ártatlanul töltötte felnőtt éveinek első évtizedét rabságban, és emiatt került behozhatatlan hátrányba az életkezdésben? De ha megérdemelten zárták be, akkor is letöltötte a büntetését, és joga lenne az emberi élethez. Ő, kapcsolatai híján, idekinn magamagát nem tudja menedzselni, szüksége lenne hát pártfogókra.
Amikor a büntetőeljárás alanya volt, sokat nyüzsögtek körötte, a sztorijával eladva magukat. Most a telefont kellene tárcsázni az érdekében azoknak, akik oly bőszen állították, hogy az ítélet nem áll meg, mivel Gábor maga az ártatlanság.

Vagy egyáltalán: itt van egy ember, aki fenemód hátrányos helyzetű, nyújtsunk már neki legalább egy szalmaszálat. Persze ez nincs olyan érdekes, mint egy strasbourgi fellépés, de emberileg mindenképp egyenértékű azzal.