Holtában is társait segítette

Felszálláskor hadnagy volt, landolásra viszont már őrnagy lett – ehhez „csak” arra volt szüksége Gagarinnak, hogy első emberként járjon az űrben. Ötven éve történt a nagy repülés: 108 percig tartott, miközben egyszer megkerülte a Földet.

Ország-világKirály Farkas2011. 04. 12. kedd2011. 04. 12.

Kép: <blockquote class="border-text"><p> <p style="text-align: center;"><strong>Good bye, Osztapenko!</strong></p> <p style="text-align: left;"><em>A szocializmus relikviái kerültek kalapács alá a budapesti Pintér Galériában 2011 novemberében. </em></p> <p style="text-align: left;"><em>Konecsni György Rákosi-portréjának 18 ezer forint volt a kikiáltási ára, s 20 ezerért kelt el, Gallé Tibor Forradalom című festménye 22 ezerről indulva, 38 ezer forintért talált gazdára. Szűr-Szabó József Diplomások című rajzán 1933-ban a képzett értelmiségi még havat lapátol, 1953-ban már házat épít. </em></p> <p style="text-align: left;"><em>A Kádár Jánosnak tulajdonított ólomkristály poharat 16 ezer forintért a 13-as tárcsával licitáló Suchman Tamás szocialista párti exminiszter vásárolta meg. </em> <em>2010-ben, az első alkalommal tartott ilyen jellegű aukción a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium pincéjében talált portrékat adták el, a bevételből a vörösiszap-áradat károsultjait segítették. Második alkalommal a Pintér Galériába beküldött tárgyakat árvereztek, s a befolyt pénzt csángó gyermekek kapták.</em></p> Jurij Gagarin portréja. <p style="text-align: left;"><em>Ezúttal egy tengerentúlról licitáló urat képviselő hölgy, „Eszti” közreműködésével az Egyesült Államokba kerül több munkásőr- és Lenin-ábrázolás, a felszabadult Magyarország negyed századáról készült 17 rézkarcot tartalmazó mappa, jó néhány, munkásokat ábrázoló bronzszobor, valamint egy aranyszínű zászlócsúcs is. 50 ezerért kínálták Pleidell János Gagarin-festményét, amelyről a licitálást vezető férfi megjegyezte, hogy „a jó édesanyja sem ismerne rá”.</em></p> <p style="text-align: left;"><em>Amikor az amerikai vásárlók megbízottjainál leütik Kerényi Jenő Osztapenko-szobrocskáját, a galériatulajdonos Good bye, Osztapenko! kiáltással búcsúzik az alkotástól, hozzátéve: a nagy Osztapenko-szobor a '70-es, '80-as években érdekes módon a szabadság szimbólumát is jelentette, hiszen aki elhaladt autójával a szobor mellett, az a Balatonra ment hétvégi kiruccanásra vagy hosszabb ideig tartó kikapcsolódásra.</em></p> <p style="text-align: left;"><em>A kötetlen hangulatú, késő estébe nyúló rendezvényen röpködnek a vételi megbízások, tétellicitek, tele­fonos ajánlatok. Dobroszláv József Uszályok a csepeli Dunán, valamint Ajkai hőerőmű című festményét egy fiatal házaspár vásárolta meg. A férj elmondta: alap­vetően szeretik a szocreált, s itt viszonylag olcsón, 40-50 ezerért hozzá lehet jutni az akkoriban készült alkotá­sokhoz, míg a boltokban 25 ezer forint egy tu­cat­re­produkció.</em></p> </p><blockquote>

Holtában is társait segítette
<blockquote class="border-text"><p> <p style="text-align: center;"><strong>Good bye, Osztapenko!</strong></p> <p style="text-align: left;"><em>A szocializmus relikviái kerültek kalapács alá a budapesti Pintér Galériában 2011 novemberében. </em></p> <p style="text-align: left;"><em>Konecsni György Rákosi-portréjának 18 ezer forint volt a kikiáltási ára, s 20 ezerért kelt el, Gallé Tibor Forradalom című festménye 22 ezerről indulva, 38 ezer forintért talált gazdára. Szűr-Szabó József Diplomások című rajzán 1933-ban a képzett értelmiségi még havat lapátol, 1953-ban már házat épít. </em></p> <p style="text-align: left;"><em>A Kádár Jánosnak tulajdonított ólomkristály poharat 16 ezer forintért a 13-as tárcsával licitáló Suchman Tamás szocialista párti exminiszter vásárolta meg. </em> <em>2010-ben, az első alkalommal tartott ilyen jellegű aukción a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium pincéjében talált portrékat adták el, a bevételből a vörösiszap-áradat károsultjait segítették. Második alkalommal a Pintér Galériába beküldött tárgyakat árvereztek, s a befolyt pénzt csángó gyermekek kapták.</em></p> Jurij Gagarin portréja. <p style="text-align: left;"><em>Ezúttal egy tengerentúlról licitáló urat képviselő hölgy, „Eszti” közreműködésével az Egyesült Államokba kerül több munkásőr- és Lenin-ábrázolás, a felszabadult Magyarország negyed századáról készült 17 rézkarcot tartalmazó mappa, jó néhány, munkásokat ábrázoló bronzszobor, valamint egy aranyszínű zászlócsúcs is. 50 ezerért kínálták Pleidell János Gagarin-festményét, amelyről a licitálást vezető férfi megjegyezte, hogy „a jó édesanyja sem ismerne rá”.</em></p> <p style="text-align: left;"><em>Amikor az amerikai vásárlók megbízottjainál leütik Kerényi Jenő Osztapenko-szobrocskáját, a galériatulajdonos Good bye, Osztapenko! kiáltással búcsúzik az alkotástól, hozzátéve: a nagy Osztapenko-szobor a '70-es, '80-as években érdekes módon a szabadság szimbólumát is jelentette, hiszen aki elhaladt autójával a szobor mellett, az a Balatonra ment hétvégi kiruccanásra vagy hosszabb ideig tartó kikapcsolódásra.</em></p> <p style="text-align: left;"><em>A kötetlen hangulatú, késő estébe nyúló rendezvényen röpködnek a vételi megbízások, tétellicitek, tele­fonos ajánlatok. Dobroszláv József Uszályok a csepeli Dunán, valamint Ajkai hőerőmű című festményét egy fiatal házaspár vásárolta meg. A férj elmondta: alap­vetően szeretik a szocreált, s itt viszonylag olcsón, 40-50 ezerért hozzá lehet jutni az akkoriban készült alkotá­sokhoz, míg a boltokban 25 ezer forint egy tu­cat­re­produkció.</em></p> </p><blockquote>

Szinte minden országban műsorukat megszakítva közölték a rádióállomások a hírt. Jurij Alekszejevics Gagarin a moszkvai Vörös téren vörös szőnyegen indult az őt váró állami vezetők felé. A legenda szerint cipőfűzője kioldódott, és attól tartott, hogy rálép és elesik; szerencsére ez nem történt meg. Gagarin jelentést tett: „A világ első űrútja a Vosztok szovjet űrhajón történt, 1961. április 12-én. Az űrhajó minden rendszere pontosan működött. Közérzetem kiváló. Készen állok arra, hogy teljesítsem a pártunk és kormányunk által kijelölt bármely feladatot.”

Ám soha többé nem küldték az űrbe – egy ilyen bálvány elvesztése megengedhetetlen kockázat lett volna a Szovjetunió számára. Ezért Gagarin szerette volna korábbi mesterségét, a vadászpilótaságot folytatni. De 1968. március 27-én gyakorlórepülés során balesetet szenvedett: lezuhant egy MiG–15-ös vadászgéppel. Az eset kiváló alapanyag lett az elméletgyártók számára. Voltak, akik úgy vélték: az akkori vezető, Leonyid Brezsnyev ölette meg irigységből – állítólag egy nappal korábban, egy estélyen nyakon öntötte pezsgővel a párt főtitkárát… Mások szerint egyenesen a földönkívüliek álltak bosszút az őrnagyon (ugyan miért tették volna?). Még az is felvetődött, hogy valójában nem is járt az űrben – ami már csak azért sem lehet igaz, mert a szovjeteket igencsak figyelő Amerika is elismerte a nagy megvalósítást.

Mostanában arról írnak a lapok, hogy a bűnös egy műszaki hiba és a kényszerleszálláskor alkalmazott túl gyors ereszkedés kombinációja lehetett. Igor Kuznyecov, a vizsgálatban anno részt vevő repülőmérnök szerint a sugárhajtású gép kabinja nem volt légmentesen lezárva, ezért Gagarin és másodpilótája kénytelen volt kényszerleszállást megkísérelni. A nagy magasságcsökkenés okozta légnyomásváltozás miatt feltehetőleg elvesztették az eszméletüket, majd becsapódtak.

Tény, hogy a balesete után számos olyan repülési szabályt vezettek be a szovjet légierőnél, amelyek a pilóták épségét hivatottak megvédeni – igazi hősként Gagarin őrnagy így holtában is pilótatársait segítette.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek