Fészekrablók egykor és ma

Ez a sok évtizeddel ezelőtti történet csak azért jutott eszembe, mert nemrég egy bulvárlapban fészekrablókról olvastam, akiket a rendőrség fantomkép alapján köröz. Ők azok, akik három parlagi sasfiókát emeltek ki puha otthonukból, majd egyenként 200 ezer forintért árulták azokat. Ám a rablók rossz helyen kopogtattak: egy vadászt kerestek meg, aki – szerencsés véletlen – a Fehérkereszt Állatvédő Liga beépített embere. Úgy tett, mintha komolyan érdekelné az üzlet, de időt kért a pénz megszerzéséhez. Közben értesítette a Nemzeti Nyomozó Iroda munkatársait. Akik be is indultak, csakhogy az eladók hamarabb érkeztek, boltoltak, mi több, 400 ezerért három fiókát adtak, aztán sietve távoztak. Mire a nyomozók megérkeztek, már hegyen-völgyön túl jártak. Készült ugyan egy fantomkép, amely nyomán akár Vlagyimir Iljicset is előállíthatnák…

Mindenesetre a tollas apróságok sorsa megnyugtatóan rendeződött. A madárvédők Hatvan térségében egy fészekbe helyezték el őket, meggyűrűzve. Most már csak az kell felnőtté válásukhoz, hogy a meglepődve hazatérő pótanya befogadja őket. Aztán élnek majd 50-60 évet. Reménykedjünk…

Azért az különös, hogy mitől lett piaca ennek a kétméteres szárnyfesztávolsággal büszkélkedő óriásmadárnak? Mit gondoltak a rablók, mit kezd vele a reménybeli vevő? Hol fogja felnevelni, egy hangárban? És miért pont 200 ezer forint az „apróságok” darabja? Talán azért, mert ritkák? Európában nem több mint 300 fészkelő pár él, ebből 70-80 nálunk. Ha ilyen kevés van belőle, meg is kell kérni az árát! Követhető üzleti logika. Régen, amikor a kertekben, a házi kenderből készült, napra terített vászonvégek között kiscsirkék, sárga kiskacsák, neonzöld kislibák totyogtak, a szárnyas ragadozó közellenségnek számított. Mára elérte a szigorúan védett státust, eszmei értéke egymillió forint. Az ember mikor fog idáig eljutni?