Enni kért a gyilkos

A gyilkos ezután a Mercedesébe vágta magát, és elindult a szerb határ felé. Solt¬vadkertnél elhagyta a gépkocsit, és gyalog próbálta kijátszani az országos körözést. Négy napig rejtőzködött a határban, aztán július 7-én egy gazda akadt rá, aki az állatait ment megnézni a tanyáján. A talpig felfegyverkezett gyilkos a talpraesett emberünktől ennivalót kért, aki meg is ígérte neki a harapnivalót, ám először azt kérte, hadd tekintse meg a jószágait. Amikor aztán az istállóba ért, menten telefont ragadott és hívta a rendőrséget.

A járőrkocsi tíz perc alatt a helyszínen termett. Amikor a menekülő meglátta a golyóálló mellényes kommandósokat, tudta, hogy a játszmának vége. Ellenállás nélkül megadta magát. Amikor átvizsgálták a ruházatát, egy kisebb fegyverraktár került elő az ilyen-olyan zsebekből. Gépkarabélyt, pisztolyt, kézigránátot és úgy 150 lőszert cipelt magával, ami nem könnyítette meg a nádasban való bujkálást. Egyes információk szerint a frontot járt katonákat szívesen alkalmazzák a nehézsúlyú bűnözői körök, mivel aki már lőtt emberre, könnyebben húzza meg a ravaszt… Megkérdezték Preniqit, hogy a megtalálója ellen használta volna-e a fegyverét, miután teleette magát. – Hová gondolnak? – kérte ki magának. – Azzal szemben, aki enni adott, sohasem!

A gyilkosság indítékáról nem beszélt a tettes, ám nagy valószínűséggel féltékenység miatt végzett korábbi szerelmével. A Pesti Központi Kerületi Bíróság elrendelte az előzetes letartóztatást, a rendőrség pedig azért vizsgálódik, hogy mi végből volt szükség ennyi gyilkos eszközre az egyébként békés és nyugodt angyalföldi kerületben. Meglehet, az albán hegyekben megszokott viselet a vállon fityegő Kalasnyikov, ám nálunk szigorú regula szabályozza még a riasztófegyverek tartását is. Egyszóval azt hisszük – béke van.