Minden lében kanál diákok kerestetnek

„Wedd kezedbe a világot!” Ehhez úgy adnak segítséget, hogy megmutatják, miképpen valósítsuk meg önmagunkat és kreatív ötleteinket a gyakorlatban. Nos, a miértekről és a hogyanokról Hajdu László Werk-oktatót kérdeztük, aki este művészetmenedzsmentet tanít az iskolában, napközben pedig kommunikációs tanácsadó cégét, a Fama PR-t vezeti.

„A Werket olyan szakemberek hozták létre – élen Réz Andrással, de fontos megemlíteni Lakatos Márkot, Fabricius Gábort, Vándor Ágnest is –, akik már hosszú évek óta a média világában dolgoznak. Megtapasztalták, hogy olyan szakemberek, akik a divat, dizájn, stílus, film, reklámvilág kisegítő emberei, kevesen vannak ma Magyarországon. Ők azok, akik felöltöztetnek valakit egy eseményre, segítenek berendezni egy helyiséget a divatmagazin fotózásához, művészeti újságírókként írnak egy-egy kulturális témakörben. Mert mindenki modellnek akar menni, meg építésznek, újságírónak, a színpadon szeretne szerepelni. Mindez, félreértés ne essék, nagyon fontos tevékenység, de emellett lényeges az is, ami a színfalak mögött zajlik. Hatalmas munka például egy modellt „felépíteni”, a reklámban olyan miliőbe elhelyezni, amitől eladhatóvá válik az általa hirdetett ruha. Ilyen képzésből, szakemberből nagyon kevés van ma itthon. A Werk ezt a hiányt ismerte fel 2006-ban, s indította el az első képzést a következő év őszén.”

Az alapításkor négy szakkal indult a stílusakadémia: dizájner (azaz enteriőr stylist), stylist, művészeti újságíró, művészeti manager. Mit takarnak ezek az elnevezések? A stylist felöltöztet, a dizájner berendez, a művészeti manager elad, s végül a kreatív szépíró mindezt közhírré teszi. Hajdu László így foglalja össze tevékenységüket: „Művészeket, festőket, színészeket, zenészeket promotálnak a piacon. Az, hogy valaki kiváló, sikeres énekes vagy képzőművész, még nem jelenti, hogy jó kereskedő is. Nem feltétlen tudja értékesíteni magát a piacon. Ezért van szüksége segítőkre, akik értenek a művészetekhez, van művészi érzékük, de azt is tudják, hogyan lehet az ilyen kvalitásokat eladni. A mi képzésünk annyiban más a többi intézményben megszokottnál, hogy alapvetően a művészetről tanítunk.”

A művészeti érzékenység mellett az iskola fő erőssége a gyakorlatorientáltság. Itt olyan emberek tanítanak, akik nem csak a katedrát ismerik harminc éve, de azt tanítják, amivel gyakorló szakemberekként a mindennapokban is tevékenykednek. Itt oktat Pálfy György grafikus, Kemenesi Tünde, Lang Szonja, Lakatos Márk stylist, Bara Ákos belsőépítész.

Hol kamatoztatják megszerzett tudásukat a diákok? „Természetesen már az első pillanattól kezdve rengeteg helyre elmehetnek a hallgatók, az én cégemnél is akad ilyen gyakorlat, vagy különböző reklámcégeknél, például a Republic cégcsoportnál. De sokan dolgoznak különböző divatmagazinoknál, az elhelyezkedésben segítségükre van Lovas Cecília enteriőrtervező, Kiss Szilárd stylist, Kemenesi Tünde pedig színházba vagy filmforgatásokra viszi őket. De tanáraik segítségével könnyebben találnak munkát az internetes portáloktól kezdve a rádión át a tévéig, s ezen felül számos divat- és dizájnlapban szerezhetnek szakmai gyakorlatot.”

De nem repül ám csak úgy a sült galamb a diákok szájába. „Nagyon sok olyan program van, amit a hallgatók közösen csinálnak. Alig akad a városban olyan, az újságíráshoz, dizájnhoz, kommunikációhoz, divathoz közeli esemény, hogy mi ne lennénk jelen. De mindemellett még ott van a pár éve indult Filmakadémia is, melynek hallgatói szorgos látogatói a Filmszemlének, a különböző filmfesztiváloknak. Mondjuk úgy, hogy megszervezik az esemény kommunikációját, a sajtómegjelenésről a művészeti újságírók gondoskodnak, s a stylistok és a dizájnerek is segítenek.” Innentől kezdve pedig csak rajtuk múlik, hogy élnek-e a lehetőséggel, meg tudják-e vetni a lábukat e helyeken. „Wedd kezedbe a világot! Légy, aki lennél!” A tanárok ehhez a mottóhoz adják hozzá kapcsolati rendszerüket. S manapság a kapcsolat a legfontosabb rendezőerő, ha munkavállalásról van szó.

Mindemellett az oktatás fontos része az önismeret is. „Ahhoz, hogy valaki művészeti menedzserként sikeresen tudja az alkotót a piacra vinni, először magát kell tudnia eladni. Meg kell teremtenie egyfajta bizalmat a művész és saját maga között, jól kell tudnia kommunikálni. Az a tapasztalatom, hogy Magyarországon szitokszóval ér fel az „adjuk el magunkat”. Sokan nem annyira nyomulósak, hiszen ez sokszor fárasztó, rengeteg munkával jár, talán kevésbé kreatív. Okos ember mondta valamikor: ha kitalálsz valami világra szóló újdonságot, akkor éppen elvégezted a munka 3%-át. Ez így van. Valahogy mi olyanok vagyunk, hogy azt hisszük, ha mi kitaláltunk valamit, akkor majd idejön a világ és tapsol nekünk. Nos, rengeteg kreatív és okos ember él a világon, akik nap mint nap kitalálnak valami újat. A mi dolgunk az, hogy az ötleteinket a piacra vigyük és megismertessük a világgal. Igen, ez sokszor nagyon fárasztó, de a maradék 97%-ot is csak mi tudjuk megcsinálni, senki nem teszi meg helyettünk. Nyüzsögni kell, ott lenni mindenhol, figyelni az újdonságokra.”

Ahhoz pedig, hogy valaki bekerüljön a Werk falai közé, az iskola csupán egyetlen feltételt állít: elé: a jelentkező legyen érettségizett. „A felvételi során a jelentkezők kitöltenek egy kérdőívet, ami azt hivatott teljesíteni, hogy a tanárok közelebbről megismerjék a jelentkezőket. Ezekből a válaszokból kiderül, hogy milyen a leendő hallgató kulturális érdeklődése, mennyire motivált és kreatív, milyen újságokat olvas, milyen portálokat látogat. De vannak általános kérdések is, például hogy mi a kedvenc épülete, mit szeret főzni (ha szeret főzni), szóval általánosabb emberi dolgokról esik szó. Miután kitöltötték ezeket a papírokat, ezek alapján elbeszélgetünk velük. Nem sokat, úgy negyed óra-húsz percet. Amikor megköszönjük a beszélgetést, mindig megkérdezik, mikor lesz a felvételi. Mi megmondjuk, hogy éppen most zajlott le. Nem értik, hogy ez alapján hogyan tudunk dönteni. Pedig egy ilyen beszélgetésből derül ki igazán, hogy ki mennyire érdeklődő, nyitott, mennyire ásta bele magát abba a szakmába, amire jelentkezik – s hasonló alapvető emberi dolgok. Mi tehát nem pontok alapján veszünk fel valakit, ez tehát egy nyíltan vállalt szubjektív dolog. Régóta dolgozunk már emberekkel, tudjuk, kik azok, akik, jól tudnak majd velünk dolgozni, érvényesülni, akik beleillenek az iskola szellemiségébe.”

Apropó, szellemiség. Mi is a Werk ars poeticája? Hajdu László így foglalja össze: „Úgy gondolom, ez roppant szabad iskola, szerteágazó, nagyon sokféle dolgot lehet itt tanulni. Azt várja a diákoktól, hogy legyenek kreatívak, találják meg önmagukat, kommunikáljanak, nyomuljanak, jöjjenek el a rendezvényekre, önállóan, de közösen is tudjanak dolgozni. A szakmai dolgokat is tréningszerűen tanítjuk: vitatkozunk, feladatokat oldunk meg, videora vesszük a beszélgetést, amit aztán közösen visszanézzük és kielemzünk. Tehát kreatív és interaktív munka folyik nálunk. Mindig arra inttjük a diákjainkat, hogy vitatkozzanak, mondják el őszintén a véleményüket, vállalják fel önmaukat és a véleményüket, kommunikáljanak!”