Állampolgárság-keringő

Az 1997-ben aláírt Európai Egyezmény kimondja: minden állam saját joga szerint határozza meg, hogy kik az ő állampolgárai, s ezt más államok kötelesek elfogadni! Persze ha mindez összhangban van a vonatkozó nemzetközi egyezményekkel, a szokásjoggal és az általános jogelvekkel. Vitára tehát bőséggel akad lehetőség. Az egykori nagy gyarmattartó országok ma is kedvezményeket adnak volt kolóniáiknak. Franciaországban például az öt év ott lakás alól felmentés adható, ha a kérelmező olyan ország állampolgára, amely felett Franciaország valaha szuverenitást gyakorolt.

Szlovákia kettős állampolgárságról szóló rendelkezése nem ezt az irányt követi. Állásfoglalásuk szerint az állampolgárság elveszítése egy másik állampolgárság önkéntes felvétele következtében nem ellentétes az európai normákkal és értékekkel, hiszen ezt a szabályozást az Európai Unió több tagállama is alkalmazza. Szigorúan szabályoz Dánia, Ausztria, Németország, Észtország, Litvánia és Lettország: a kettős állampolgárságot sem a külföldiek, sem pedig saját állampolgáraik számára nem engedik; egy másik állam állampolgárságáért való folyamodással az első állampolgárság automatikusan megszűnik.

A szlovák jog ismeri a kettős állampolgárság intézményét. 1997-ben kétoldalú egyezményt kötöttek Csehországgal, s ezután 30 ezer csehországi szlovák és mintegy ezer csehországi magyar vette fel újra a szlovák állampolgárságot. Mindenki boldogan tapsolt, milyen könnyedre sikerült a válóper a cseh–szlovák frigyet követően. A feketeleves ezután jön: ezenkívül ugyanis Szlovákiában a törvény nem teszi lehetővé, hogy helyben lakás nélkül megszerezze valaki az állampolgárságot. A külföldön élő szlovákok egy, a határon túli magyarokéhoz hasonló igazolványt kapnak, ami azonban szavazásra nem jogosít.

Az állampolgári státus nélküli élet a Boldoghy-ügy körüli felhajtás ellenére nem tűnik reménytelennek Szlovákiában. Sok tekintetben minden megy a régi kerékvágásban. Ha egy szlováktól megvonják állampolgárságát, akkor elveszíti állandó lakhelyét, s jogi státusa egy európai uniós turista szintjére süllyed. Ennek ellenére – immár külföldi állampolgárként – az európai uniós szabályoknak megfelelően akár már másnap bejegyezteti régi állandó lakhelyét, s így EU-állampolgárként nem kell tartózkodási engedélyt kérnie, az élet nem nehezedik sokat. Személyi iratait – a személyazonossági igazolványt és az útlevelet – le kell adnia, ugyanakkor a vezetői jogosítványt, az egészségügyi és a társadalombiztosítási kártyát megtarthatja.

Félő, tragikomikus jelenetektől sem lesz azonban mentes, ahogy szegény Boldoghy Olivér átesik ezeken a procedúrákon. Bár másnaptól már nem választhat és nem is választható, alighanem, mint uniós „kísérleti nyúlnak”, ennél több megrázkódtatásban is lesz része.