Hanyas vagy?

Igen, ez volt a címe, nem pedig „Hányas vagy?”, ahogy olvasóink egy része esetleg helyesebbnek érzi.
Természetesen nem ok nélkül kezdtem mondanivalómat éppen ezzel a címmel, illetve ennek magyarázatával. Az ok az, hogy pár hete egy jó nevű egri szállodában töltöttem el néhány napot, s a szálló rokonszenves főszakácsa szegezte nekem azt a kérdést, amelyre már régóta szeretne választ kapni, ezért most él is a lehetőséggel. A kérdése pedig ez: „Melyik a helyes, a hányadik vagy a hanyadik?” Azt is hozzátette, hogy ő a hanyadik formát kedveli jobban, mivel a hányadik hallatán a nem valami kellemes jelentésű hányás jut eszébe, másoktól viszont azt hallja, hogy éppen a hányadik? a helyes kérdező forma.

Válaszoltam neki, majd hazatérvén arra gondoltam, hogy ha ínyesmesterünket ennyire érdekli ez a téma, bizonyosan olvasóink közül is sokan járnak ugyanebben a cipőben, vagyis ezzel a kérdéssel foglalkoznom kell ebben a rovatban is.
Hány kérdő névmásunk szakkifejezéssel a „tő belseji időtartamot váltakoztató tövű” névszók közé tartozik; azok közé, amelyekben á-a, é-e váltakozás figyelhető meg. Van jó néhány ilyen ingadozó szóalakpárunk: a nap sugara, de kissé régiesen így is: sugára; takarítják a teret, de tért hódít; föveny vagy fövény; kel (a nap), de régiesen: kél stb. A hány névmásnak több időtartam-változtató származéka is létezik, már évszázadok óta: hányadán vagy hanyadán (állunk), hányadik – hanyadik, hányadrész – hanyadrész, hányadszor – hanyadszor, hányan – hanyan, hányas – hanyas. Régi és újabb szótáraink általában az á-s formát tekintik főváltozatnak, de elfogadják s feltüntetik az a-s változatot is, legföljebb megjegyzik, hogy az utóbbi kissé népies vagy régies. A lényeg az, hogy az a-s formák sem hibásak.

Jó példa lehet számunkra Petőfi Ivás közben című verse. Így kezdődik: „Hányadik már a pohár? … csak / ötödik?”. Tehát á-val. Ám néhány versszakkal később a szintén időtartam-váltakoztató fenék szót már e-s változatban használja, így: „Meg sem állok, csak a kancsó- / Feneken”, holott ebben az alakban a fenéken forma a megszokottabb.

Mi ebből a tanulság? Szerintem az, hogy fogadjuk meg a klasszikus szállóige magyar változatából adódó tanácsot: A változatosság gyönyörködtet! Én ezt ajánlottam a konyhafőnöknek is.