Bodrogköznek járna a járás

Minap, egy fagyos reggelen két gépkocsikonvoj indult a bodrogközi Lácacséke felé. Az egyik Cigánd, a másik meg valahonnan Karcsa táján startolt, a lácai főtér, vagyis inkább csak egy kis kiszögellés volt a találkozási pontjuk. Az önálló, Cigánd székhelyű bodrogközi járásért demonstráltak.

Bennünket is meghívtak. Elfogadtuk, de egy kicsit korábban indultunk, hogy alaposabban szétnézzünk a ma mintegy húszezer embernek otthont adó Bodrogközben. Legalábbis annak keleti csücskében, ami a híradások és a statisztika szerint is az ország egyik legszegényebb vidéke.

A Tisza, illetve a Bodrog és a magyar–szlovák határ közé szorított térségből alapjában véve két kapu nyílik az ország belseje felé. Át a Bodrogon Sárospatak és Sátoraljaújhely, illetve a cigándi Tisza-hídon keresztül Szabolcs, közelebbről Kisvárda felé. Ehhez ugyan a régi időkben nem sok kö­ze volt a Bodrogköznek, de most Várda van hozzájuk a legközelebb a kórházával, orvosi szakrendelőivel, bevásárlóközpontjaival, vasúti fővonalával. A legkeletibb községek, mint Révleányvár vagy Dámóc, Zemplénagárd még húsz kilométerre sincsenek, igaz, onnan nem a cigándi hídon, hanem az agárdi Tisza-kompon járnak át a szabolcsi oldalra. Megvolt persze valamikor a Bodrogköznek a maga központja, Királyhelmec. De akkor a Bodrogköz még egységes volt, félszáznyi színmagyar faluval, de aztán jött a trianoni csonkolás, ahol ezt a térséget is megharmadolták. Nekünk csupán tizenhét falu maradt meg a korábbi járási székhely látványa. A határ pár kilométerre kanyarog Királyhelmectől, Dámócról, Lácáról meg Csékéről talán még azt is látja az itteni magyar, hogy a helmeciek a harmadik emeleten mit ebédelnek. Itt, a magyarországi oldalon sok család semmit…

A lácai összejövetel előtt teszek egy nagy kört, leginkább a zemplénagárdi révre meg a Tiszára vagyok kíváncsi. Nem jutok el azonban odáig. Pedig a faluból kifele kanyargó keskeny út szépen letakarítva, de a szél hordja a havat, a gáton képtelenség átvergődni. Visszafordulok hát, hogy tanulmányozzam a falut, amit pompás homokdombok öveznek, s a kertek is meredeken szaladnak az égnek. Sok az üres ház, a révnek vezető utcában üvölt a szegénység.

Egy elhagyottnak tűnő régi parasztház tornácán kistermetű, sovány kutya didereg. Lökök neki egy, majd még egy darab kolbászt az uzsonnámból, mikor az ajtó nélküli házból kezében vödörrel kilép egy cigányember. Azt mondja, nem az övé ez a kutya, hanem a szomszédé, de mindig nála ül. Kisvártatva megjelennek az igazi gazdák is, a szomszéd házból kióvatoskodik négy aprócska cigány gyerek, az egyik nagy bátran felém kiált:
– Bácsi! Vigye el, magának adjuk!

Ilyen didergő kutyát, gyereket nem egyet látni a Bodrogközben. Talán csak az Ormánságban többet. Nem véletlen, hogy az ország százvalahány kistérsége közül a fejlettséget tekintve pont ez a kettő az utolsó. Sovány vigasz, hogy a Bodrog mentiek a Dráva mentiek előtt vannak.

A kormány jelenlegi szándéka szerint az országban hamarosan 168 járást hoznak létre, de ebben nem szerepel a cigándi. Most még úgy van, hogy a tizenhét bodrogközi települést elosztják Sárospatak, illetve Sátoraljaújhely között, de az itt élők ezt nem fogadják el. A lácacséki főtéren egy kifeszített molinóval is tiltakoznak a terv ellen – a textilen a régi egységes Bodrogköz térképe, köztük a trianoni határ. „Ezt már elvették!” – írták nagy betűkkel az északi részhez. A délihez pedig azt, hogy Sátoraljaújhely 37 km, Sárospatak 47 km, Cigánd 18 km.

– Nem akarjuk elszalasztani ezt a történelmi esélyt, ragaszkodunk az egységes, Cigánd székhelyű bodrogközi járáshoz – mondja Kisrozvágy polgármestere, Petraskó Tamás. – Nem csak érzelmi okokból. Nézzenek a térképre, s látni fogják, az ésszerűség is ezt diktálja. Hisszük, még nem dőlt el minden.

Ezt mondja a térség országgyűlési képviselője, Hörcsik Richárd is, aki minden követ megmozgat, hogy valóra váljon a bodrogköziek álma. Nem pár polgármester és néhány helyi patrióta kezdeményezéséről van szó, mutatja ezt a Bodrogközi Értelmiségi Fiatalok akciója, akik pár hét alatt pontosan 6261 aláírást gyűjtöttek össze az önálló járás támogatására – a petíciót most adják át a képviselőnek és a cigándi kistérség vezetőjének, Oláh Krisztiánnak.

– A bodrogköziek akcióját a borsodi kormánymegbízott is támogatja, ami biztató előjel – véli Hörcsik Richárd. – Az új közigazgatási rendszer ügye a kormánypárt legutóbbi, egri frakcióülésén is szóba került. Igaz, ott nem született végleges döntés, de én az itt élőkkel együtt bizakodom. Ugyanakkor már az is eredmény, hogy Cigándon így is, úgy is kormányablak nyílik, és a térség lakóinak nem kell Sátoraljaújhelyre, Sárospatakra vagy Miskolcra utazniuk dolgaik intézése miatt. Mi pedig hozzáfogtunk a térség fejlesztési programjának kidolgozásához, hogy ezzel is segítsük az itt élők helyben maradását, boldogulását.

Szükség is van a segítségre, mert – mint a pácini polgármester, Barati Attila és a cigándi alpolgármester, Ablonczy Dániel szomorúan megjegyzi – az elmúlt pár évtized alatt megfeleződött az itteni lakosság. Sokan sokat ígértek már itt, de azok sose valósultak meg teljes egészében. Itt van például a cigándi vésztározó. Sok-sok milliárdot öltek bele, el is készült. De azt a pár százmillió forintot már sajnálták, ami igazi, napi hasznot hajtana a helyieknek.

Az egységes bodrogközi járástól azt remélik, ily módon eredményesebben képesek majd szervezni a saját életüket. Mert csodára már rég nem várnak.