Kétszázhúsz felett száguldva

Aki kisautóval a kezében született, könnyű annak! Ám sokkal nehezebb az édesanyjának. Mert mire eszmélt, már késő volt: a fiút magával ragadta az autósvilág. Nem kellett messzire mennie, csupán a szomszédba. Ott lakott ugyanis az autószerelőként dolgozó nagybáty, aki raliversenyző volt. S hogy a kölyök ne folyton a műhelyben lábatlankodjon, épített neki egy kisautót, Simson motorral, kormánnyal és négyfokozatú váltóval. Átmenet volt ez a gokart és a kis Polski között. Át is ment vele Norbi, először csak a szomszédba, aztán hajtotta tovább, a földes utakon. Ezek voltak az első gördülések a világot jelentő aszfalt felé, amik Himesházán történtek, ahol ma már díszpolgár és ahova szüleihez vasárnaponként, ha teheti, visszajár. Még akkor is, ha annak idején a haverok a focicsapatba mindig utolsóként választották.

Végül elmúlt a gyerekkor, ő pedig megértette, hogy a játéknak ezzel vége. A tanulás a fontos, az autóversenyzésről pedig jobb, ha lemond, mert ahhoz sok pénz kell, anyagi háttérrel rendelkező család vagy kapcsolatok. Norbi tehát tanult, a mohácsi Kisfaludy Károly gimnazistájaként. De mikor a házi feladattal végzett, bekapcsolta a számítógépet, s rajta a legújabb fejlesztésű autó­versenyzős szimulátorprogramot. Sokan kedvelték ezt a játékot, mert mozgása hasonlított az igazi autókéhoz, a profik is ezt használták edzéseikhez. Ráadásul versenyezni is lehetett egymással, ami majdnem úgy zajlott, mint egy igazi futam: egyszerre álltak a résztvevők rajthoz, csak épp a virtuá­lis térben rótták a köröket – a vetélkedés ugyanis az interneten zajlott.

Így történt, hogy Norbi egy sötét himesházi szobában a számítógépe előtt ülve, egy géphez csatlakoztatott kormányt tekergetve leiskolázta az ország egyik legsikeresebb autó­versenyzőjét, Wéber Gábort. Hogy mi következett ezután? Mint a mesében: Norbi telefonja megcsörrent. Wéber Gábor hívta, a sportember. Beajánlotta a fiatal tehetséget klubjába, a Zengő-Motor Sportba és meghívta tesztvezetésre a Hungaroringre. S mikor élete legizgalmasabb napján Norbi ott körözött az autóval, amivel Wéber akkor már kétszeres magyar bajnok volt, kétszázhúsz felett tényleg elhagyta a valóságot. Először látta életében az autót és a pályát, hajszál híján mégis megdöntötte a tapasztalt, profi versenyzők aznapi rekordját. A bemutatkozás tehát sikerült. S ahogy mondja: „Azóta az álmomat élem.”

Hogy mit álmodott eddig? Azt, hogy a következő évadban, 2006-ban megnyeri a magyar országos gyorsasági bajnokságot, s 2007-ben ismét. Aztán kigördül a nemzetközi porondra, hogy ott is bajnok legyen: 2009-ben a Seat Leon Európa Kupán.
De nemcsak az álom folytatódott, hanem a mese is, amiben a jó tündér neve Dension Audio Systems Kft. lett. A cég ugyanis megkereste azzal, hogy szeretné szponzorálni és a túraautó-világbajnokságra kijuttatni. Így állhatott rajthoz 2010-ben tizenkét hétvégén, a világ tizenkét pontján. A legjobb versenyzők között, akiket eddig csak a televízióból ismert. A pályákat viszont nem, szemben a rutinos ellenfelekkel. A pilóták háromnegyedének ugyanis nem okoz anyagi gondot, hogy a brazil, japán, brit, portugál vagy épp olasz versenyhelyszíneken eddzen. S míg ők a pályákat tesztelik élőben, addig Norbinak marad az otthoni szimulátor – de az is csak jobb esetben: ha létezik az adott helyszínt bemutató számítógépes program. Ám ennek ellenére 2010-ben sikerült a kilencedik helyen végeznie a huszonnyolcból, és idén szintúgy. Utóbbi miatt kissé csalódott, de nem úgy a szurkolók. Drukkolnak Norbinak, ő pedig annak, hogy újra és újra, ismét rajthoz állhasson.

Mert igaz, hogy begyűjtött az évek során egy műszaki informatikai, majd egy közgazdasági diplomát, és még most is folytatja a tanulmányait, de számára a világot egyelőre a pálya jelenti. S ha a verseny előtti leggyötrőbb óra végre eltelik, az autóba ülve úgy érzi, mintha fájdalomcsillapítót vett volna be. A zárt kaszniban kétszázhúsz felett és alatt is megnyílik egy más szféra, egy más időszámítás. Ezt az életfunkciókat mérő műszerek is mutatják: pulzusa elérheti a percenkénti kétszázat, és nemcsak a motor, de az agy is turbó fokozatra kapcsol. Ráadásul allergiájára is a versenyzés a legjobb ellenszer: a volánhoz ülve egyszerűen megszűnik, pedig autón kívül állandóan fújja az orrát és köhög.

S hogy a sok száguldással hova szeretne eljutni? Természetesen a csúcsra, amit egy világbajnoki cím jelent. Ezért tréningezik személyi edzővel, állóképességet, egyensúlyérzéket fejleszt és szoktatja magát a magas hőmérséklethez, hiszen a zárt kaszniban és tűzálló ruhában esetenként akár hatvan fok is lehet. De legfőképp a vezérlőközpontban igyekszik rendet tenni: a fejéből minden kételyt kisöpörni. És hinni. Hogy idén is lesz folytatás. És azután is. Hogy az álom nem ér véget.