Lehet más a világ?

Csaknem 40 ország kormányfője, Timothy Geithner amerikai pénzügyminiszter – Obama idén sem jelent meg személyesen –, Nabil al-Arabi, az Arab Liga főtitkára, Ban Ki Mun, az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkára, Christine Lagarde, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezérigazgatója és Robert Zoellick, a Világbank elnöke töprenghetett többek közt az idei hivatalos témán: „A nagy átalakulás: új modellek kialakítása”. Persze ami a résztvevőket leginkább izgatta, az a „Honnan jön a növekedés?” kérdése, amiből egyelőre csak annyi körvonalazódott, hogy honnan nem: a versenyképességi és adósságválságban vergődő, az állami apanázsból kifogyott fejlett ipari térség egyre kevésbé tudja betölteni a világgazdaság motorjának szerepét.

Így hát nem csoda, hogy a legtöbb szó az öreg kontinensről esett. Az Európában jelenleg érzékelhető feszültségek, az uniós integráció és az eurózóna problémáira keresve a megoldást, egy érdekes történet látott napvilágot a Reuters hírügynökség jóvoltából. A leköszönő svájci jegybankelnök tiszteletére rendezett búcsúvacsorán egy üres papírt osztottak ki. A résztvevőket – svájci, euró­zónabeli, észak- és latin-amerikai volt és jelenlegi jegybankárokat – arra kérték, írják le: szerintük mekkora a valószínűsége annak, hogy öt éven belül összeomlik az eurózóna – a válaszadók 21 százaléka látott erre esélyt. Egy másik kérdés arra vonatkozott, hogy mekkora valószínűséget ad a piac ennek a kedvezőtlen kimenetelnek: a pesszimizmus még nagyobb volt, 35 százalékuk képzeli el így jövőt.

A számos esemény, előadás és beszéd közepette sor került egy titkos találkozóra is a davosi konferencia keretében, amelyen vezető európai és amerikai döntéshozók, pénzügyminiszterek, illetve a Nemzetközi Valutaalap első embere azt egyeztették, hogy hogyan tudnak felállítani egy 1500 milliárd eurós, forintban kifejezhetetlen méretű pénzügyi védőhálót az eurózóna adósságválságának enyhítése érdekében az IMF áprilisi közgyűléséig.

A hónapok óta tartó Wall Street-foglaló mozgalom nem kerülhette el Davost sem. A biztonsági zónán kívül, egy parkolóban „iglutábor” épült. David Roth szervező hangsúlyozta: „Ezeken a találkozókon, ahonnan a nagyközönséget kizárják, a leggazdagabb 1 százalék tanácskozik, s dönt a világ 99 százalékának a sorsáról. Ezen akarunk változtatni.”

A Világgazdasági Fórummal egy időben visszatért bölcsőjébe, a brazíliai Porto Alegrébe a Szociális Világfórum is: résztvevői a pénzügyi válságért és a környezetvédelmi veszélyekért felelősnek tartott kapitalizmus ellen tiltakoztak. A Szociális Világfórumot 2001-ben tartották meg először, s azóta minden évben megrendezik a davosi találkozó ellenpólusaként. Becslések szerint harmincezren vonultak végig a brazíliai városon igazi karneváli hangulatban, vidáman és fesztelenül, de világos politikai üzenettel: „Ez így nem folytatódhat. Lehet más a világ.” Ami tehát a változtatás igényét illeti, nagy az összhang. A módszerekben nem biztos, hogy megtalálják a közös nevezőt.