Méregdrágán szerzett tudás

Január eleje óta forr a levegő a felsőoktatásban. A Nemzeti Erőforrás Minisztériumának oktatási államtitkára, Hoffmann Rózsa január ötödikén jelentette be az új felsőoktatási keretszámokat. A teljes állami finanszírozásban részesülő hallgatók száma húszezerrel csökkent a tavalyi évhez képest, ugyanakkor megjelent a félig állami finanszírozott hallgató fogalma: ők – 15 550-en – a képzésük költségeinek felét maguk állják majd. A többieknek saját zsebből vagy diákhitelből kell kifizetniük a költségtérítést.

Előnyben részesíti az állam az informatikát és a természettudományokat – ez volt a vezérlő elv a keretszámok átalakítása során. A korábbi 4900 helyett 250 államilag támogatott hely maradt meg a gazdasági képzésben, 800 helyett 100 a jogászoknak – több egyetemen először nyomtatási hibára gyanakodtak, amikor a keretszámokat meglátták. Még a kormányzati kommunikációban sokat ajnározott műszaki képzésben is csökkent a teljes állami finanszírozásban részesülők száma, ám itt a „félpénzes” hallgatókkal együtt több lett a támogatott hely. Nem jártak jól a bölcsészek sem, 4200-ról 2700-ra csökkent az országos keret.

Hol jártak jól az átalakítással? A gazdasági és a jogi képzésben ez relatív: ahol maradt államilag támogatott képzés, az már jónak számít. A megmaradt helyek elosztásánál is zűrzavaros szempontok uralkodhattak: több agrárszakembert képez az állam, mint általános gazdaságit. A Szegedi Tudományegyetem – a ma elfogadott mérőszámok szerint az ország második legjobb egyeteme – az utolsó helyre szorult szinte minden téren. Sem jogi, sem gazdasági állami finanszírozási helyeket nem kapott, az orvosképzésben is csökkentették a keretszámait – az első helyezett debreceni egyetem háromszor annyi államilag finanszírozott orvoshallgatót fogadhat. Szeged a műszaki képzés terén is kisebb főiskolákkal került egy súlycsoportba.

Azon szerencsések, akik a megváltozott viszonyok között is államilag finanszírozott képzésben részesülnek, szerződést kötnek az állammal, amelyben vállalják, hogy a diploma után következő húsz éven belül kétszer annyi évig dolgoznak Magyarországon, mint amennyi ideig a képzésük tartott. Aki ezt nem teljesíti, az a teljes támogatási összeget kénytelen visszafizetni. Aki nem végzi el a képzést, annak a támogatás felét kell állnia. A visszatérítés alól mentesül az a nő, aki három gyermeket szül.

Időközben az intézmények előálltak a képzési áraikkal is: legdrágább az orvos- és gyógyszerészképzés, legolcsóbbak a tanár- és szociálismunkás-szakok. Míg az előbbiért egymillió forint körül kell fizetni félévenként, az utóbbi ára a százezer forintot is alig haladja meg. A jogi és közgazdász-alapképzésekért jellemzően 150 és 200 ezer forint közötti összeget kell fizetni. A felvételi jelentkezések leadása előtt egy intézménynek sem áll érdekében a vészharangot kongatni. A határidő lejárta, február 15. után dől el, melyik egyetemen mekkora gondot okoz a változás. Könnyen előfordulhat, hogy intézmények, karok fognak megszűnni, ha nem tudnak elég fizető hallgatót összevadászni...

A kormány azzal kívánja megakadályozni, hogy ezentúl csak a gazdag fiatalok tanulhassanak, hogy új diákhitel-konstrukciót vezet be. Ennek az összege fedezi az adott szak tandíját, és egyenesen az egyetemnek vagy főiskolának utalják át. Fix 2 százalékos állami kamattámogatású hitelről van szó, amelyet legkésőbb harmincöt évesen kell elkezdeni törleszteni. A törlesztőrészlet a felvett hitel nagyságától függően a bér 6–12 százaléka lehet. Az intézkedés kritikusai arra figyelmeztetnek, hogy az állami kamattámogatás a nyugdíj- vagy az egészségügyi kassza nagyságrendjével megegyező kiadást jelenthet, és az állami hallgatói helyek megszüntetésével elért megtakarítás sokszorosát viheti el. (tanács)

– Nem elsősorban az intézményt éri kár, hanem a hallgatókat. Sok mindent át kell gondolnunk, próbálunk takarékoskodni. Rendelkezünk tartalékokkal, feltételezzük, hogy a helyzet nem rettenti el a diákokat a szakmától. A terheiket ösztöndíjakkal próbáljuk csökkenteni. A 2012 nyarán felvetteknek negyven ösztöndíjat hirdetünk, és vállalati ösztöndíjakról is tárgyalunk a partnereinkkel. Az országos keretszámok kihirdetése után már tudtuk, mi a helyzet, tíz államilag finanszírozott hely – ennyi jutott volna egy képzőhelyre, ha egyenlően osztják szét a keretet – már nem számított volna sokat. Hogy milyen középtávú munkaerő-piaci hatásokkal jár ez a döntés, azt a tavasz során fogjuk modellezni... – mondja Vilmányi Márton, a Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Karának dékánja.

– Nem a kar működésére van kihatással a döntés. Eddig ötven államilag támogatott hallgatónk volt, a költségvetésünk 8 százaléka származott állami finanszírozásból. Nem fogunk ennek a hiányától összeomlani. Azok a humán érdeklődésű fiatalok jártak rosszul, akik évek óta ide készültek, és most azt mondják nekik, hogy menjenek mégis inkább erősáramú mérnöknek. Nem fognak menni. A szülők és a gyerekek is be vannak csapva. Akinek a szülei nem tudják előteremteni a pénzt, azok nem tanulhatnak. Ezeket az intézkedéseket fokozatosan kellett volna bevezetni. Mi annyit tudunk tenni, hogy saját ösztöndíjprogramot indítunk, ennek keretében tíz gyereknek tudunk költségmentességet adni. Akár annak árán is, hogy esetleg eszközbeszerzést nem tudunk végrehajtani – tudtuk meg Szabó Imrétől, a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának dékánjától.

A kisebb főiskolák számára is nagy érvágást jelent, hogy mindössze 250 állami ösztöndíjas helyen osztozhatnak a leendő közgazdászok. A nagy vesztesek közé tartozik például a bajai mellett a Szolnoki Főiskola, mely csak 40 állami ösztöndíjast vehet fel. A gyöngyösiek is lemondhatnak a gazdasági képzésük eddigi száz államilag finanszírozott helyéről. Igaz, a gazdasági informatikusokból többet képezhetnek állami támogatással, mint tavaly.
– A főiskolák azzal tehetik vonzóvá magukat az új helyzetben, ha viszonylag olcsó költségtérítéses képzést kínálnak; mi is ezt az utat választottuk – hallottuk a gyöngyösi Károly Róbert Főiskola tanszékvezető egyetemi docensétől. Magda Róbert szerint a környékben lakók számára takarékosabb lehet a költségtérítéses szakjaikon tanulni, mint az ország másik felében állami ösztöndíjasként, akkor ugyanis az albérletet és utazási költséget is állni kell. Az alacsony pontszámmal érkezőknek kedvez, hogy idén már 240 ponttal bekerülhetnek a fizetős képzésbe.

Becslések szerint a végzősök harmada eddig azért nem kaphatta kézhez a hőn áhított diplomáját, mert hiányzott a nyelvvizsgája. Akad olyan vidéki főiskola, ahol a frissen végzettek 60-70 százaléka járt így. Az egri Eszterházy Károly Főiskolán 2100, a gyöngyösin pedig mintegy 2400 olyan hallgató akad, aki sikeresen záróvizsgázott, mégsem kapott diplomát.

A törvény most kiskaput nyitott azoknak, akik legkésőbb 2013-ig államvizsgáznak, de a következő három évben nem tudják bemutatni a nyelvvizsga-bizonyítványukat. Ők 2016-ig úgynevezett belső vizsgát tehetnek. Idén tehát azok adhatnak így számot nyelvtudásukról, akik 2009 júniusáig tették le a záróvizsgáikat. A felsőoktatási intézmények szenátusai a napokban döntenek arról, megadják-e ezt a lehetőséget a hallgatóknak.

A gyöngyösi Károly Róbert Főiskolán például már eldőlt, hogy megszervezik az intézményen belüli, „hallgatóbarát” nyelvi vizsgákat, és ehhez felkészítő kurzusokat terveznek. A főiskolai megmérettetés hasonlít majd a nyelvvizsgához, mivel ugyancsak három szintje lesz, szóbeli és írásbeli részből áll majd. Jó tudni azonban, hogy a főiskolák, egyetemek saját vizsgái álláskereséskor nem érnek fel az államilag elismert nyelvvizsga-bizonyítvánnyal. Sokakat viszont hozzásegíthetnek ahhoz, hogy végre diplomásnak mondhassák magukat.

Az egyetemi-főiskolai hallgatói önkormányzatok alapjaiban nem értenek egyet a hallgatói szerződés intézményével. Nagy Dávid, a HÖOK elnöke nem a külföldre távozók büntetését, hanem az itthon maradók elhelyezkedésének kiemelt javadalmazását tartaná célravezetőnek. Hozzátette: azt a társadalmi igényt megértik, hogy a tandíjmentesen megszerzett diploma itthon is kamatozzon, a rendszer viszont igazságtalan lesz, hiszen azonos képzési időhöz nem társulnak azonos költségek a különböző szakokon.

– Nem érdemes pánikszerűen irányt váltani – tanácsolja az idén érettségizőknek dr. Sípos Mihály. A Neumann János Középiskola igazgatója mostanában sok időt fordít arra, hogy a bizonytalan diákokat és kétkedő szüleiket megnyugtassa. Az egri alapítványi középiskola előkelő helyet vívott ki a középiskolák rangsorában. Végzőseinek 60 százaléka miatt most sem aggódik az igazgató, mert ők a műszaki, a természettudományos, illetve az informatikai pályákat vették célba. Évente mintegy ötven végzősük viszont a Corvinuson és a Budapesti Gazdasági Főiskolán tanult tovább. Félő, akik idén jelentkeznek, hiába készültek négy-öt éven át céltudatosan, keményen, hiába remekeltek a tanulmányi versenyeken, s hiába lapul a zsebükben felsőfokú nyelvvizsga, legtöbbjüknek nem jut majd ösztöndíjas hely. Az igazgató szerint érthetetlen, hogy az állam miért vonul ki a közgazdászképzésből, holott a jól teljesítő versenyszféra az egész ország szekerét tolja. Az új diákhitel kínálta lehetőségben sem sokan bíznak. „Akit a kígyó megmart, a gyíktól is fél” – tartják, ezért az a szülő, aki mondjuk devizában eladósodott, nem szívesen látja, ha a gyereke is hitelt vesz a nyakába…

– Amelyik diákunk két éve emelt szinten tanulja például az elméleti közgazdaságtant, abból néhány hét alatt nem lesz fizikus. A tanulók többsége tehát tartja magát az eredeti elhatározásához, és reménykedik benne, hogy elnyeri az ösztöndíjas helyek egyikét. Sajnos azonban erre kicsi az esély. A szülők zöme pedig nem engedheti meg magának, hogy fizesse a költségtérítést – mondja az Andrássy György Közgazdasági Szakközépiskola igazgatóhelyettese, Sesztákné Kappanószki Ildikó. Az érettségizők egy része most azt fontolgatja: ha nem jut be a kiszemelt intézménybe, belevág a felsőfokú szakképzésbe, hogy szakmát, illetve pluszpontot szerezzen.