Ártatlan internáltak

Válaszul az Egyesült Államok hadat üzent a japán császárnak. Augusztus közepére összesen 120 ezer amerikai japánt zártak be tíz táborba. Nem zavarta a hatóságokat, hogy kétharmaduk már amerikai állampolgár volt, többük gyermeke szolgált az amerikai hadseregben.

A lakosság általános ellenszenve a teljesen ártatlan japán-amerikaiak ellen fordult, akikre már korábban is némi gyanakvással és irigységgel néztek. Kaliforniában éltek legnagyobb számban, ahová az előző század végén kezdődött bevándorlásuk. Akárcsak a kínaiak, ők sem integrálódtak, de sokkal öntudatosabbak voltak. Nem voltak hajlandók piszkos munkát végezni, elvárták az egyenlő bánásmódot. Felvásárolták a rossz minőségű földeket, ahol aztán szorgalmas munkával és tehetséggel virágzó gazdaságokat hoztak létre. A városokban kis üzleteket, fodrászatokat, művészgalériákat nyitottak, s a biztos egzisztenciát teremtők egyetemre járatták a gyermekeiket. A táborok 1945 végéig működtek. Rossz klímájú helyszíneken, mostoha körülmények között tartották az internáltakat, akiknek az élete nem forgott ugyan veszélyben, de sokuk egészsége megromlott, és az igazságtalan fogva tartás súlyosan megalázta őket. Ráadásul egyetlen olyan eset sem fordult elő, amikor egy amerikai japán elárulta volna választott hazáját. Az egész tehát vaklármának bizonyult, de súlyos lelki sebeket okozott.