Jogos volt a kitiltás?

A „nemzeti ünnep” nem véletlenül visel hazafias vezetéknevet. Amikor nálunk augusztus 20-án a tűzijáték petárdái robbannak, a szomszédban gyászolnak. Sólyom László három évvel ezelőtt a szlovákiai Révkomáromban Szent István szobrát szerette volna felavatni. Nem lett volna ebből világraszóló hisztéria a határ túloldalán, ha ez a dátum nem éppen a Varsói Szerződés csapatainak – köztük magyar katonáknak – 1968-as csehszlová­kiai bevonulására esett volna. A szlovák állam vérig sértve érezte magát. A megbántott külügy így reagált az ügyre:

„Feltételezzük, Sólyom el¬nök úr tudatosítja, hogy olyan időpontban érkezik magánlátogatásra, amely Szlovákia újkori történetében rendkívül érzékeny dátum” – nyilatkozta a külügyi tárca szóvivője.

Ez a heves reakció szolgáltatta a jogi kapaszkodót a később bírósághoz forduló magyar államnak. Amennyiben a köztársasági elnök magánlátogatásra érkezik a szomszédos országba, miért fosztják meg tőle azt az alapvető uniós állampolgári jogot, hogy ezt mindenféle kérelem és engedély nélkül tehesse?

A hirtelen jött válasz sem volt elég átgondolt: „ebben a pozícióban nem létezik magánlátogatás”.

A civakodásból, példátlanul komolyra fordítva a szót, a tervezett rendezvény megkezdése előtt a szlovák diplomácia egy európai irányelvre hivatkozva megtagadta a magyar köztársasági elnöktől a belépést Szlovákiába.

A magyar kormány úgy vélte, az irányelv alkalmazása nem indokolt, mivel nem elég gyanítani, hogy Sólyom László személyes magatartása a szlovák társadalom érdeke ellen valódi, közvetlen és kellően súlyos veszélyt jelent. Magyarország ezért arra kérte az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja ki az ügyet, majd indítson eljárást a „rossz” szomszéd ellen az uniós jog megsértése miatt. A brüsszeli bizottság álláspontja szerint azonban az államfők utazásai a diplomáciai kapcsolatok területére tartoznak, melyet a nemzetközi jog szabályoz, tehát a tagállamok hatásköre érvényesül. Így azt javasolja az Európai Bíróságnak, hogy utasítsa el az indítványt.

Az aktívan szomszédoló Sólyomnak már nem ez az első kínos incidense a szlovák állammal. 2007 novemberében is járt a „másik” Komáromban, mikor II. András király szobrát avatta. Ekkor Robert Fico kormányfő azt mondta: diplomáciai eszközökkel fogják elérni, hogy a magyar államfőt abba a térségbe utasítsák ki, ahová tartozik.

Az ügy különös pikantériája, hogy a magyar államfő, aki ragaszkodott, hogy országunk jogi lépéseket tegyen Szlovákia ellen, az Alkotmánybíróság egykori nagytekintélyű elnöke. Napjainkban, amikor hazánk folyamatos jogi perpatvarba keveredik az Európai Unióval és annak szerveivel, aligha fogják függőben hagyni a Sólyom-ügyet, amely nem kis presztízsvereséggel fenyeget. Különösen most, hogy Robert Fico már próbálja szmokingját a miniszterelnöki eskühöz.