Mentőöv a fuldokló településeknek

A derült égből mentőcsomag szerint az ötezernél kevesebb lakosú települések adósságát teljes mértékben, „szőröstül-bőröstül” átvállalja az állam – ez összesen 1673 önkormányzatot érint. Az efölötti lélekszámú települések kezét sem engedik el, náluk átlagosan 40 százalékos mértékben érkezik segítség. Ott, ahol az egy főre jutó helyi adóbevétel az átlagnál kevesebb, az állam nagyobb segítséget nyújt. Vagyis a gazdagabbaknak kisebb mentőöv jár majd.

Kétségkívül a hitelek megújítása a bankoknál könnyebb lehet úgy, ha a tartozások mögött az állam, és nem egy csekély vagyonú önkormányzat áll. A fejlesztésekre vagy a beruházásokra felvett hitelek megtérülő vállalkozások lehetnek, míg a működési célú hitelfelvétel bizonyosan nem térül meg soha. Elsősorban a kisebb települések szenvednek a működési hitelektől.

Úgyszólván valamennyi csődveszélyben lévő városunk „szenvedéstörténetet” élt meg az elmúlt másfél évtizedben. A településvezetők szerint a bajok azzal kezdődtek, hogy az önkormányzati feladatokra a kilencvenes években egyre kevesebb állami támogatás érkezett. Ezért az ambiciózus települések azon igyekeztek, hogy vonzzák az adófizető vállalkozásokat és a turistákat. Ennek érdekében belefogtak infrastruktúrájuk, intézményeik – időnként erőltetett ütemű – fejlesztésébe. Ezekre lehetett pályázni központi és uniós forrásokat, ám néha az önrész is komoly terhet rótt az önkormányzatokra, amit hitelből fedeztek. Aztán 2004 után „divatba jött” a devizahitel, ami kedvezőnek tűnt, ezért kötvénykibocsátás formájában újabb hiteleket vettek fel az önkormányzatok, s gyakran a régit is svájcifrank- és eurókölcsönnel váltották ki. A 2008-as válságtól kezdődően a forint drámai értékvesztést szenvedett, s a devizaadósság 20–50 százalékkal megnőtt. Ráadásul sokszor kiderült, hogy a hitelből megvalósított beruházások (fürdők, sétálóutcák, kulturális és sportlétesítmények, repterek) javítják ugyan a település megjelenését és presztízsét, pénzt viszont nem hoznak, sőt miattuk drágul az önkormányzat intézményrendszerének fenntartása. Közben a válság miatt nőtt a munkanélküliség, csökkent a helyiadó-bevétel.

Összességében elmondható, hogy az adósságok részleges átvállalása levegőhöz juttathatja az önkormányzatokat. Ugyanakkor nem látszik, hogy mi akadályozná meg az adósságok újratermelődését…

BEFÜRÖDTEK A GYÓGYFÜRDŐKKEL

Harkány a fürdője tulajdonának megszerzése miatt verte magát adósságba, az önkormányzata többmilliárdos tartozást halmozott fel – itt az egyik legmagasabb az egy főre jutó tartozás az országban.

Gelse egykor a helyi termálvölgyben látta az álmok megvalósulását, de a dunántúli település ma már csak az adósságai átvállalásában bízhat. – Az előző faluvezetés átgondolatlan döntése volt, hogy belevágjanak a fürdőépítésbe. A fürdőt ugyan azóta kiadtuk vállalkozónak, de így is csak kínlódás a működtetése. Ez a több mint másfél milliárdos tartozás „csóválja” azóta is a falut. Ha ettől a hiteltől megszabadítanának, fellélegezhetnénk, és gondolhatnánk a tönkrement járdákra, utakra, rendbe hozhatnánk az egészségházat – reménykedik a polgármester, Szegedi Ferenc.

JÓL JÁRNAK A KÖLTEKEZŐK

Ha az állam anélkül vállalja át a települések adósságait, hogy megvizsgálná, vajon ésszerűen gazdálkodtak-e, akkor az jár jól, aki felelőtlenül költekezett – mondja Magyarbánhegyes polgármestere, Sódarné Varga Gyöngyi. Szerinte a kisebb települések általában meggondoltabban gazdálkodnak, és rászorulnak a segítségre. Az viszont nem mindegy, hogy egy település indokolt beruházásra vett-e fel hitelt. Az alig két és fél ezer lelkes Békés megyei Magyarbánhegyesen igyekeznek ésszerűen tervezni. Igaz, hatalmas fejlesztésekről nem is álmodhatnak, mivel még a kötelezőnek számító csatornaberuházás is erőn felüli kiadásnak számít.

BANKOK SÍRI CSENDBEN

Szinte teljes a hírzárlat azon bankok részéről, akiket az önkormányzati adósság felének állami átvállalása érint. A hír számukra nem lenne feltétlenül rossz, hiszen az állam elvileg lehetne jobb adós, mint az önkormányzatok – csakhogy az állam hitele ma a nullával egyenlő.

A miniszterelnök és a Fidesz-frakcióvezető témában tett nyilatkozatai is arra engednek következtetni, hogy az adósságok átírása során létrejött erősebb alkupozíciót a tartozások egy részének elengedésére szeretnék használni. A Bankszövetség nem nyilatkozik, miután az sem világos, milyen formában történne meg az adósságok átíratása: magát az adósságot vállalja át az állam vagy esetleg államkötvényt ad ekkora értékben.

A Szabad Földnek név nélkül nyilatkozó banki szakértők arra mutattak rá, hogy önmagában a hitel- és betétszámlák megszűnése is jelentős bevételkiesést jelent – majd’ kétezer önkormányzat adósságának teljes átvállalása kétszer ennyi számla megszűnését is magával hozza. Ez az érintett öt banknál (OTP, K&H, Erste, CIB, Raiffeisen) komplett üzletág megszűnését jelenti, ami pedig elbocsátásokat von maga után. Szakértők arra is figyelmeztetnek, hogy a külföldi tulajdonú bankok már így is kizárólag a betétgyűjtésre koncentrálnak, nem helyeznek ki hiteleket, ami hosszú távon a gazdaság összeomlásához vezet.

RECSK REMÉL

– Eddig csak pusztába kiáltott szó volt a csőd felé tartó önkormányzatok panasza, most végre segítség várható – reméli
Pócs István, a 2980 lelket számláló Recsk polgármestere. Korábban azt nyilatkozta: a Heves megyei község néhány hónap múlva fizetésképtelenné válhat, ugyanis az önhibáján kívül hátrányos helyzetű településeknek járó támogatásból az igényelt 24 millió forint helyett mindössze 5,5 milliót kapott. Recsken két éve még 120 millió forintos adósságot görgettek, és most is 80 millió forint körüli hiteltartozással bírnak. Főleg az intézmények működtetése jelentett gondot, az óvoda és az iskola fenntartása évente 63 millió forintjába került az önkormányzatnak, miközben a saját bevételük mintegy 50 millió forint. – Állandó harcban álltam a közüzemi szolgáltatókkal a hátralékaink miatt – mondja a polgármester. A kötelező feladatok ellátására csak a szükséges összeg egyharmadát kapták meg. Ha átvállalja az állam az adósságukat, rendbe tehetik az utakat – bizakodnak –, mivel akkorák a kátyúk, hogy az is leharapja a nyelvét, aki gyalog jár.

SPORTCSARNOK ÁRNYÉKÁBAN
– Egyik szemem sír, a másik nevet – mondja „Somogyország” egyik kisvárosa, Nagybajom polgármestere, Czeferner Józsefné. A 3400 lelkes városka ugyan várhatóan megszabadul az összesen 170 millió forintos fejlesztési és folyószámlahiteltől, amit a polgármester asszony szerint érdemes volt felvenni, ugyanis új óvoda épült, és az iskolát is felújították. Az azonban egyelőre kérdéses, hogy mi lesz a PPP konstrukcióban épült sportcsarnok önkormányzatot érintő terheivel. Folynak a tárgyalások, és remélik, hogy ezeket a kötelezettségeket is átveszi az állam, a sportcsarnok bérleti díja ugyanis havonta 5,6 millió forint kiadást jelent.

SZEGED NEM ÖRÜL

A szocialista polgármester, Botka László becslése szerint nagyjából 4-5 milliárd adósságot vállal át az állam Szegedtől. Ugyanakkor a polgármester szerint ez a summa eltörpül amellett az összeg mellett, amely működési hiányként jelentkezik azért, mert a várostól feladatokat vesz át az állam, de ezzel együtt forrásokat is elvon – többet, mint amennyit a járásokhoz kerülő feladatokra eddig költöttek. „Hét és fél milliárdos feladatot vállalnak át, tízmilliárdot vonnak el” – nyilatkozta a polgármester. Szegeden az önkormányzati szféra átalakításával összefüggő másik érdekes meccs is zajlik: október 31-ig kellett volna megegyeznie a városnak a Csongrád Megyei Kormányhivatallal arról, milyen feltételekkel adják át a hétszázmillió forintból felújított Huszár utcai okmányiroda épületét és felszerelését. A kormányhivatal amellett kardoskodik, hogy az épületet egy átlagos állapotú csereingatlanért a város további ellentételezés nélkül adja át. Botka és a szocialisták azt kérték, hogy a közelmúltban az okmányirodára költött összeget, valamint az adó- és szociális iroda csereingatlanba költözésének költségeit fizesse ki a kormányhivatal – így a csereingatlanon túl egymilliárd forintra srófolták volna az okmányiroda árát. Nincs megegyezés, a kormányhivatal egyoldalú határozattal dönthet majd…

MÍNUSZBAN

Heves városában idén nyáron omlott össze a költségvetés, miután a számlavezető bank felmondta a hitelezést. A követeléseket másfél milliárd forintra becsülik. A kevés saját bevétellel bíró – önhibáján kívül hátrányos helyzetű – kisváros csak a minimális szolgáltatásokat biztosítja.

Hódmezővásárhely ugyancsak milliárdokban méri a tartozását. A város képviselő-testülete azonban nemrégiben indítványozta, hogy indítsanak pert az ellen, aki eladósodottságával jellemzi a települést, s ezzel rossz hírét költi.

Kaposvár ugyancsak adósságcsapdába került, a tartozás meghaladja a 20 milliárd forintot.

Szolnok 20 milliárd forintos tartozást halmozott fel, ennek jó részét beruházásokra költötték.

Vizsoly is fizetésképtelenné vált, a helyi polgármester szerint egy vállalkozó „bosszúja”, hogy néhány százezer forintos tartozás miatt csődbe jutottak.

FELÉLT HITELEK

Komló azon települések sorába tartozik, melyek adósságának 70 százalékát ígéri átvenni az állam. „Merészen vállalt beruházásokról nálunk nem igazán beszélhetünk. A város tetemes, hárommilliárd forintnyi tartozást görget, ezt még az előző vezetés halmozta fel. A hiteleknek azonban csak elenyésző része jutott fejlesztésekre. A pénz 80 százaléka a város működtetésére folyt el, azaz a lyukakat kellett betömködni vele. Ennek pedig az volt az oka, hogy a korábbi kormányok csak a feladatokat lökték oda a településeknek, forrást nem adtak hozzá” – véli Polics József, Komló polgármestere.