Újabb csörték az elővárosi közlekedésről

Újabb fejezetéhez ért a főváros és a környéki települések közötti közlekedés szervezésének több évtizedre nyúló vitája: a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium illetékesei nagy hirtelenséggel tudatták a közvéleménnyel, hogy kilenc településre (Budakeszi, Budaörs, Diósd, Gyál, Nagykovácsi, Pécel, Solymár, Szigetszentmiklós, Törökbálint) május 1-jétől nem a BKV buszai fognak kijárni, hanem a Volán járatai jönnek majd be. Az ok: a jogszabályok szerint a főváros közlekedéséért felelős cég nem láthat el szolgáltatást Budapest közigazgatási határán kívül. Az indoklás faramuci, már csak azért is, mert a törvény bármikor megváltoztatható volna, s különben is annyi értelme van, mintha azt írnák elő, hogy márpedig a Volán-buszoknak meg kell állniuk a főváros határában.

De ne akadjunk meg most efféle logikai bukfenceken, inkább figyeljük tovább az eseményeket. Tarlós István főpolgármester egyáltalán nem sértődött meg a főváros kötelezettségeinek csökkenése miatt, sőt rátett még egy lapáttal: nemhogy a fővárost elhagyó buszokat kell kiszervezni a BKV alól, de a városhatáron túlnyúló HÉV-vonalakat is. A Szentendrére, Gödöllőre, Csömörre, Ráckevére közlekedő járatok fenntartása szintén állami feladat, működtesse azt inkább a MÁV.

Ekkor már nem maradhattak szó nélkül a szakszervezetek sem. Egyebek mellett felvetették, hogy a főváros a kiszervezések által bevételtől esik el – miközben a működtetésre felvett hiteleket továbbra is nyögnie kell. Tarlós István válaszul megpengette, hogy a minisztériumnak szerencsésebb lett volna előbb tárgyalnia velük, és utána nyilatkoznia. Hiszen az egyeztetések során félresöpörhetetlenek, mert ha bárkinek efféle szándéka volna, válaszul egyszerűen leállíthatják a HÉV-eket. A pénz miatt pedig nem kell aggódni, mert a kormány a főváros mögött áll. Amúgy vélhetően a buszjáratok fenntartásához hozzájáruló valamelyik település kérhette a változtatásokat. Budaörsről azon melegében érkezett a reagálás: ők például évente 250 millió forintot utalnak át a fővárosi cégnek, és nem kérték, hogy a Volán vegye át a szolgáltatást.

Ennyi nyilatkozás után elérkezett annak is az ideje, hogy az érdekeltek, nevezetesen a minisztérium és a főváros vezetői egymással is szót váltsanak. S láss csudát – „a kérdések tisztázódtak”, és elhangzott az ominózus mondat: bármiképpen szervezzék is át a közlekedést, „abból az utasok semmit sem fognak megérezni”.

Akkor hát miért a sok hűhó? A bejelentések mögött vélhetően pénzügyi okokat kell keresnünk. Egészen leegyszerűsítve: az állam újabb önkormányzati feladatokat vesz magához, megszabadítva ezzel a fővárost a közlekedés fenntartása egy részének a nyűgétől. De valóban elviselhetetlen teher volna a Budapesten és környékén élő több millió ember tömegközlekedésének a megszervezése? A kérdést mi Mészáros Péter egyetemi adjunktusnak, a Magyar Közlekedési Klub elnökének tettük fel. Nos, korántsem, ugyanis Európa számos városában sikerrel és az utasok megelégedésére intézik azt. A „titkuk”: az egyes járatok fenntartását az erre létrehozott közlekedési szövetség megversenyezteti, s amely cégtől a legkedvezőbb ajánlatot kapja, azzal meghatározott időre szerződést köt. A módszer a magyar döntéshozók előtt sem ismeretlen, hiszen helyszíni tanulmányozásával Európa-szerte már sok ezer napot eltöltöttek… Sőt szükségességét is emlegetik már vagy másfél évtizede, csak éppen az intézkedéseket nem hozzák meg. Hogy miért nem? Ez az igazi rejtély.