Min nevetgélt Orbán és Basescu?

Hogy konkrétan ezt mondta volna Brüsszelben a sajátos fogalmazásmódjáról ismert államelnök, kétes, az viszont biztos, hogy váltottak néhány szót a székely lobogó miatt fellángolt „zászlók háborúja” kapcsán.

Tavaly május óta, amióta a Szociálliberális Unió kormányozza Romániát, a székelyföldi magyarságnak a korábbi néhány évben megengedett – vagy elnézett – szimbólumhasználati jogát rendesen megnyirbálták. Legjelentősebb e korlátozások között az, hogy a Kovászna és a Hargita megyei prefektus betiltotta a székely zászló közintézményekre való kitűzését, és néhány napja a Maros megyei főispán is hasonló lépéseket tesz.

Csacsiság – mondanák ezt például Német- vagy Spanyolországban –, hiszen mindenki azt tűz ki az intézményeire, amit akar, ha azt nem tiltja valamely törvény. Romániában viszont a prefektusok betilthatják a regionális szimbólumok használatát akkor is, ha korábban pert vesztettek ez ügyben – ahogy ez Hargita megye esetében történt.

Mi lehet az oka a mostani zászlóbetiltási láznak? Egyrészt Románia területi átszervezés előtt áll. A közvélemény-kutatások szerint szomszédunk lakosságának csaknem fele rossz ötletnek tartja a magyarok lakta területek egy régióban való egyesítését, hiszen az már majdnem autonómia lenne. Ez a „csaknem fél” adja a mostani kormányzó pártok szavazóinak a derékhadát, illik a kedvükben járni. Másrészt pedig bevett szokás, hogy amikor Románia bajba kerül – márpedig gazdaságilag nagy bajban van –, előkerül a „magyar kártya”: ameddig a média nagyobb része a hun mumust kiáltja ki főellenségnek, addig sem a vezetőik melléfogásaival foglalkoznak az emberek.

Csak egy rongy. És akkor mi van? – vetette fel meglehetősen becsmérlően a kérdést egyik román közszereplő. Hát az van, hogy immáron Kovásznától Budapest kerületein keresztül Szombathelyig leng-lobog a székely zászló, miközben a román kormány a nagykövetünk kiutasítását is kilátásba helyezte. Egy nemzet létezése nem vita, hanem nyilvánvalóság kérdése – ezt Nicolae Iorga román történész fogalmazta meg bő nyolcvan évvel ezelőtt. Ő akkor nyilván nem a székelységre gondolt – de egymondatos elméletének kiterjesztése más nemzetekre oly sok gondtól mentesítené a fölösleges problémákon rágódó megannyi embertársunkat.