Egyéves a kíváncsiság

Az eltelt esztendő alatt a gördülő kíváncsiság több mint másfél kilométert tett meg (ezt becsülje le az, aki többet is megtett a Marson), s útközben nagyon sok értékes adatot gyűjtött és küldött a Földre. Először is felfedezett egy ősi, egykor „élhető” környezetű helyet a Sárga Kés-öböl nevű helyen. Az ott talált agyag elemzésekor kiderült, hogy azon a környéken valamikor régen szinte semleges kémhatású, az élethez ideális vizű tó létezett. Nem sokkal messzebb egy vízmedert talált a Mars-járó. A felszínbe mélyedő domborzati formában úgynevezett konglomerátot – apró, a sodrásban lekerekedett kavicsokból összecementálódott kőzetet – talált, ami arra utal, hogy ott valamikor nagyjából térdig érő víz folyhatott, ráadásul jó hosszú időn keresztül.

Érdekes adatokat küldött a kozmikus sugárzással kapcsolatban is: a Marshoz vezető kilenc hónapos utazása alatt több sugárzást kapott, mint amennyinek egy NASA-űrhajós egész életében ki lehet téve – ez lényeges a készülődő expedíciók számára. Szintén nagyon fontos felfedezés, hogy bolygószomszédunk légkörében alig található metángáz: a Föld légkörében 600-szor több a metán. Ez pedig azt jelenti, hogy – legalábbis a mi értelmezésünk szerinti – élet valószínűleg nincs a bolygón.
Ez csak néhány a Curiosity felfedezései¬ből. A földi központban a tudósok sokat remélnek a második évtől. A gyakori jó hangulathoz van egy javaslatunk: mivel a Mars-év 684 földi napból áll, jövőre ismét ünnepeljük meg Mars-járónk első „szülinapját” – másodszor…