Halálos vakáció

A legutóbbi halálvonat Spanyolországban szedte áldozatait. Múlt szerda éjjel az Ibériai-félsziget elmúlt hetven évének legszörnyűbb közlekedési balesete történt, amikor az Atlanti-óceán partján fekvő El Ferrolba tartó szerelvény a híres zarándokhelytől, Santiago de Compostelától néhány kilométerre egy kanyarban kisiklott. Az úgynevezett hibridvonat, mely átmenet a személy- és gyorsvonat között, a megengedett 80 km/órás sebességet jelentősen túllépve próbálta bevenni az éles kanyart, sikertelenül. A sebességmérő a tragédia pillanatában, videofelvételek bizonysága szerint 190 km/órán állt. Négy vagon felborult, egy összeroncsolódott, a szerelvény betonfalnak csapódott, majd sötét füst tört fel. A szerencsétlenség halálos áldozatainak száma 79-re emelkedett, miután az egyik sérült a kórházban meghalt. Csütörtökön volt Galícia és egész Spanyolország védőszentjének, Szent Jakab apostolnak (Santiago) az ünnepe, ebből az alkalomból sokan utaztak haza szülőföldjükre.

Lapzártánkig még nem érkezett meg sem a műszaki vizsgálat eredménye, sem a fekete doboz adatainak elemzése. Az viszont bizonyos, hogy a vonat vezetője hibázott. Pedig Francisco Garzón régi motoros a szakmában, az állami vasúttársaságnál, a Renfénél 30 éve alkalmazásban lévő veterán, aki több mint tíz éve vezet mozdonyokat. Noha precíz, szabálykövető emberként ismerik, ennek némileg ellentmond, hogy az internetre rendszeresen tett fel olyan fotókat, mely az általa vezetett vonatok sebességmérőjét mutatja csúcsra járatva. Gyakran dicsekedett újabb és újabb sebességrekordjairól, amiből sejteni lehetett, hogy a férfi a száguldás megszállottja. Tömegszerencsétlenségnek kellett bekövetkeznie ahhoz, hogy ez feletteseinek is szemet szúrjon.

Az 52 éves Garzón, aki a balesetben könnyebb sérüléseket szenvedett és szombaton ki is engedték a kórházból, a pénteki rendőri kihallgatáson még nem szólalt meg, vasárnap, a bíróság előtt, ügyvédje és a média jelenlétében kétórás kihallgatáson már elismerte felelősségét. A tárgyalásra megbilincselve, sötét napszemüvegben érkező férfi homlokán kilenc öltéssel összevarrt seb éktelenkedett. Azt hangfelvételek bizonyították, hogy rögtön az ütközés után, a vezetőfülkébe szorulva rádión ezt mondta a santiagói állomás hivatalnokainak: „Remélem, nincs halott, mert az az én lelkemen szárad.” Majd csak ennyit ismételgetett: „Emberek vagyunk, emberek vagyunk.” Az eddigi vizsgálatok megerősítették azt a feltételezést, hogy bár Garzón hallotta a gyorshajtásra figyelmeztető műszer jelzését, mégsem fékezett, holott ezt már a baleset helyszínétől négy kilométerrel előbb meg kellett volna kezdenie, s az is biztos, hogy az adott pályaszakaszon nem az automatika, hanem a vezető felelőssége a vonat sebességének korlátozása. A spanyol vasutas-szakszervezet ugyan óva intett az elhamarkodott ítélettől, Garzón idő előtti meghurcolásától, lévén, még számos részlet tisztázatlan, a vezető felelősségre vonása szinte biztos. Ami az állami vasúttársaságnak igen kedvező bírósági ítéletet jelenthet. A Renfe ugyanis épp versenyben van egy 13 milliárd eurós (3900 milliárd Ft-os) brazil gyorsvasút-építési pályázaton. A kiírás szerint a tenderen induló cég nem lehet érintett olyan vasúti rendszer működésében, ahol az elmúlt öt évben baleset történt.

Egy kirándulás vége

Maruizio Lupi olasz közlekedési miniszter nem a szavak embere. Találóbb kifejezést nem lelvén, „hatalmas szerencsétlenségnek” nevezte azt az autóbusz-balesetet, mely vasárnap este történt a dél-olaszországi Avellino közelében. Egy hétvégi kirándulás tagjait szállító busz az A16-os autópálya egyik veszélyes szakaszához érve nem lassított, nekihajtott az előtte álló autóknak, áttörte a viadukt szalagkorlátját és a harmincméteres mélységbe zuhant.

„Negyvenkilencen utaztak a turistabuszon, a harminckilenc halott egyike a sofőr. Gyermekek nincsenek az áldozatok között” – közölte olasz újságírókkal Avellino prefektusa. A turistacsoport Telese Terme fürdőiben járt a hétvégén, onnan Pietralcinába, az olaszországi katolikusok között igen népszerű későmisztikus szerzetes, Pio atya szülőfalujába tartott, majd haza, egy Nápoly melletti kisvárosba készült. Az első szakértői vélemények szerint a busznak vagy a féke hibásodott meg, vagy durrdefekt miatt veszítette el a sofőr a jármű feletti irányítást. Néhány szemtanú szerint a busz normál sebességgel haladt az autópálya egy lejtős szakaszán, amikor hirtelen elkanyarodott és rángani kezdett. Eközben a jelenlévők olyan hangot hallottak, mintha a gumik leeresztettek volna. A kormányozhatatlanná vált járművel még több mint egy kilométert haladtak az utasok, amikor az ütközés bekövetkezett.