Angie, a szupersztár

Az egész ország vehemens üdvrivalgása, az olasz bajnoki focimeccsek hangulatát megszégyenítő csinnadratta közepette várta vasárnap este a kancellár újraválasztását. Utoljára szűk egy évvel ezelőtt Barack Obama amerikai elnök újrázását kísérte ekkora „tömeghisztéria”. Az elvárt siker nem maradt el, Merkel pártja, a CDU-CSU 41,5 százalékos döntő többséggel került a Bundestagba. A 315 CDU-s képviselő mellett 25,7 százalékos támogatottsággal lesz jelen az SPD. A szélső baloldali húrokat pengető Baloldal 8,6, a környezetvédő Zöldek pedig 8,4 százalékkal jutottak be a Bundestagba.
Németország most valóban Angela Merkel országa lett. Azé az Angié, akit az európai sajtó előszeretettel párosít a „királynő” vagy a „nagyasszony” jelzőkkel, utóbbi időben pedig a Vasladyvel állítják párhuzamba, s aki az ehhez a pozícióhoz kötelezően elvárt formulával vajmi keveset törődik.

Merkel vasárnap este is sallangmentes mosollyal vette tudomásul pártja győzelmét, szokásos, jellegtelenségbe hajló konzervatív kosztümjeinek egyikében. Talán ő maga is meglepődött e hazai terepen aratott siker mértékén, a most elért eredménnyel ugyanis pártját arra a szintre hozta fel, ahol az 1950-es években, Konrad Adenauer idejében tartottak a kereszténydemokraták. A Merkel vezette jobb-közép formáció „állampárt” lett, ahol minden fontos kérdésben a kereszténydemokraták döntenek, s amelynek képviselői elviszik a szövetségi szempontból legfontosabb pozíciókat. Azt még senki nem tudja pontosan, milyen irányt is vesz a kancellár politikája az elkövetkező négy évben, abban viszont az emberek többsége biztos, hogy amíg Merkel kormányoz, addig jó kezekben van a hatalom.

A többi pártnak nem marad más dolga, mint mindezt végignézni. A legesélyesebb koalíciós partnernek tűnő szociáldemokrata párt (SPD) sok mindenről nagyon eltérően gondolkodik, a két párt közötti paktum egyszer már megbukott. A nagykoalícióban semmi garancia nincs arra, hogy az eddig harcos ellenzéki szerepbe kényszerülő SPD most igazi szövetségese lenne a kancellárnak. Az pedig csak Merkel politikai kegyelmén múlik, hogy a szocdemek képviselői egyáltalán labdához juthatnak-e a kormányzásban.