Merkel dilemmája

Nem sokat látják mostanában a németek Angela Merkel kancellárt. Nyolc hete aratott választási győzelme óta ideje nagy részét a színfalak mögött zajló koalíciós tárgyalásokkal tölti. A németek többsége által vágyott, a CDU-ból, annak bajor testvérpártjából, a Keresztényszociális Unióból (CSU) és az SPD-ből álló nagykoalíció azonban nehezen áll fel.
 

Gazdasági, energetikai és szociális témákban próbálnak közös nevezőt találni – Németország europolitikája is nagy falatnak bizonyul.

A központi vitatémák között szerepel a megújuló energiával kapcsolatos jogszabályok megváltoztatása, amelynek kiugró költségeit régóta sérelmezi a német közvélemény. A német szocdem párt a zöldenergiá¬ra fordított pénzeket inkább állami beruházásokra, kutatásra, oktatásra és infrastrukturális fejlesztésekre fordítaná. Az SPD egy tízpontos, „minden vitán felül álló” listát állított össze. Ez tartalmazza a férfiak és a nők egyenlő bérezésének szabályozását, a gazdasági növekedést serkentő stratégia kidolgozását az eurozónában, vagy épp a kötelező, 8,5 eurós (2550 Ft-os) minimálbér bevezetését.

Nem mutatkozik egyezség a posztokon való osztozkodásban sem. Az SPD szeretné magáénak tudni az euróválság kezelése szempontjából kulcsfontosságú pénzügyminiszteri posztot, amelyet jelenleg a CDU közeli veterán, Wolfgang Schäuble tölt be, ezenkívül igényt tartanak a munkaügyi tárcára is. Kényes kérdés a bevándorláspolitika, a kettős állampolgárság ügye. Mind Merkel pártja, a CDU, mind annak bajor testvérpártja, a CSU ellenzi ennek életbe léptetését, és a jelenleg érvényben lévő bevándorlási törvény mellett kardoskodnak, amely a Németországban született, külföldi származású szülők gyermekének csak a 23. életévük betöltése után teszi lehetővé a német állampolgárság választását.