A Szabad Föld Kertje: belevetettük magunkat

Még februárban hozzáláttunk a kerti munkáknak, ami a megszokott metszésekben, lemosó permetezésben és a palántanevelésben merült ki. Vetettünk négyféle paradicsomot, háromféle paprikát és uborkát meg padlizsánt, sárgadinnyét. Aztán úgy jártunk, hogy a lakásban már minden ablakban e növények virítottak, s egyre jobban nőttek, kicsit fel is nyurgultak, de áprilisban sem lehetett őket kiültetni, mert ha nem is fagynak meg, azért a hűvös hajnalok legalább három héttel visszavetették volna a fejlődésüket. Így hát nem volt mit tenni, építettem egy fóliasátrat. No, semmi puccosra ne gondoljanak, csak amit otthon találtam, abból: néhány erős műanyag csőből lettek a lábak, a szél által szétroncsolt sörsátor összekötőiből a tetőtartó elemek, néhány vékony vízvezetékcső, tetőléc, s egy vastag, évek óta a kertben felhalmozott faanyagot óvó vastagabb fólia. Sikerült 3 x 6-os, 2 méter magas sátrat készíteni, ahol bőven elférnek a palántanevelő ládák – már ki is ültettünk néhány tucat tő paradicsomot, uborkát.

A kerti ágyásokban kibújt a petrezselyem és a megduplázott mennyiségű sárgarépa – néhány héten belül benépesülnek a nyúlketrecek, nekik kell majd télire –, négyféle eltérő érésidejű borsó, talajba került 300 vetőburgonya, kibújt az idénre szánt mángold, spenót, retek, saláta. Szűz felületeket is feltörtünk a családommal, így csaknem megdupláztuk a területet, ugyanis nagyjából 2-3 mázsa takarmányrépát akarunk termeszteni télire a baromfiféléknek és a nyulaknak, kell a hely egy kis lucernásnak, facéliának, aztán máshová kerül a csemegekukorica is. Áttelepítettük a friss epersarjakat – a régi helyére került a fóliasátor.

Felástuk, folyamatosan gyommentesítjük az idei zöldbab, zeller, dinnye, paradicsom és paprika helyét. Elszórtunk egy kis zöldtrágyának szánt mustármagot is, több ágyás végében fűszernövényeket vetettünk, s a tetűzabáló bársonylegyeket vonzó büdöskét.

A gyümölcsösre költöttük eddig a legtöbbet, nagyjából 25 ezer forintot: hat őszibarack-, három körte-, két-két kajszi-, szilva- és meggy-, egy-egy ringló- és birsalmafa-csemetét telepítettünk.

A meglévő gyümölcsfajtákat olyanokkal egészítettük ki, melyek folyamatos termést hoznak a családnak, vagyis egy-egy fajból eltérő érésidejű fajtákat válogattunk össze (körtéből például júliustól egészen októberig lesz termés, szilvából is hasonló a helyzet). A bogyósokat – volt már málnánk, szedermálnánk és eprünk – kiegészítettük piros és fekete ribizlivel, egressel (kis képünkön), tüskétlen szederrel, homoktövissel. Részben dísznövényként, sövénynek nevelve 8 fanyarkát is telepítettünk a díszkertbe. Így bornak, lekvárnak, pálinkának való bogyók teremnek majd néhány éven belül. Nagyjából harminc szőlővesszőt is gyökereztetünk: most homokba téve hajtanak, s ha a fele megmarad az Izabellának és Zalagyöngyének – mindkettő viszonylag ellenálló fajta –, akkor ezzel egészül ki az Augusztusi és Hamburgi muskotályosból álló szőlősünk. Ezekből három év múlva már ehetünk is.

Mint látható, ezen a tavaszon a jövőre gondoltunk leginkább: a gyümölcsösök, szőlők 3-5 év múlva hozzák első elfogadható mennyiségű termésüket. A lassan benépesülő baromfi- és nyúludvar lakóinak pedig a télre szánt szénát, lédús répaféléket is magunk termeljük meg. Nem kis munka az sem, hogy a kertünkben külön karámot kell emelnünk az állatudvarunk elkerítésére, s még nincs kész az istálló sem, melynek a felét tavaly ősszel húztuk fel, szintén maradék anyagokból – de erről és a ketrecekről, ólakról a következőkben írunk majd részletesen. Ezek is mind hosszú, akár több évtizedre szóló beruházást jelentenek.