Japán, Dél-Korea, Malajzia, Fülöp-szigetek - Peking kimaradt

Az amerikai elnök három évvel ezelőtt hirdette meg akkor újnak számító külpolitikai stratégiáját: Washington nagyobb figyelmet szentel a csendes-óceáni térségre. Ennek az elköteleződésnek a jegyében kezdte meg Barack Obama múlt kedden nyolcnapos kelet-ázsiai körútját. Nemcsak az új piacokra való bejutás vágya hajtja az elnököt, de a védelmi érdekek érvényesítése is fontos szempont az egyre gátlástalanabb orosz, észak-koreai és kínai féllel szemben.

Az egyik legsürgetőbb kérdés, amellyel Obamának szembe kellett néznie, Észak- Korea atomfenyegetése. Phenjan március óta újabb atomrobbantással riogat, válaszul a dél-koreai–amerikai közös hadgyakorlatra.

Ám a konfliktusok nem kímélik a szövetségesnek vélt országokat sem, egyre nehezebben megy az alázatos főhajtás Japán és Dél-Korea között is. Szöul rosszul viselte, hogy japán képviselők a 14 háborús bűnösnek emléket állító Jaszukuni-szentélybe látogattak az amerikai vendég érkezése előtti napon, Abe Sindzó japán kormányfő pedig fát adományozott a kegyhelynek. A két ország közötti viszonyt tovább rontja, hogy Szöul jó kapcsolatra törekszik Pekinggel, Japán viszont ezt nem mondhatja el magáról, évtizedek óta húzódik vitája a Szenkakuszigetek – és a körülöttük rejlő olaj- és gázlelőhelyek – hovatartozásáról. Úgy tűnik, ez utóbbi probléma Amerikának sem közömbös, az elnök érkezésének napján egy japán napilapban megjelent interjúban Obama kijelentette: ellenez „bármilyen egyoldalú lépést, amely aláássa ezen szigetek japán felügyeletét”.

FÉLBEHAGYOTT MENÜ

A médiában csak „szusidiplomáciának” nevezett tokiói vacsora fő témája a csendes-óceáni térség 12 országára kiterjedő szabadkereskedelmi övezet (TPP) létrehozása volt. A főváros egyik leghíresebb éttermében, a Szukijabasi Dzsiróban az elnök nemcsak a szusit, szakét, de a meleg fogadtatást és a kedves szavakat is méltatta annak ellenére, hogy a világ legjobb szusiséfjének tartott 88 éves Ono Dzsiró által felszolgált húszfogásos menünek csak a felét fogyasztotta el. A vacsora különös pikantériáját az adta, hogy a két ország kereskedelmi nézeteltérésének egyik fő oka a japán mezőgazdaság korlátozása, például a rizsre kivetett magas vám.