Olyan leletre bukkant a méhész, amit a szakma jelesei is megsüvegeltek

Páratlan értékű ősmaradványokat, kőzeteket, ásványokat gyűjtött össze a vanyarci Budai László. Már önmagában ez a tény is figyelemre méltó, hát még a felfedező kitartása és elszántsága. S még inkább értékelendő, hogy amatőrként végzi a múlt emlékeinek felkutatását, hiszen őstermelőként méhészettel foglalkozik. Különösebb magyarázat nincs rá, honnan eredeztethető a szenvedélye, de miután sokat tartózkodik a természetben, járja a határt, óhatatlanul felfigyel az elé kerülő furcsaságokra.

Már gyerekkorában is hazahordta a határból a köveket, kavicsokat, apró csigamaradványokat, de akkor még nem tulajdonított nekik különösebb jelentőséget. Nemrég azonban olyan leletre bukkant, amit a szakma jelesei is megsüvegeltek.

– Már két éve is annak, hogy Kovács Pál nyugdíjas tanár a beszélgetésünk során egyszer csak megjegyezte: de jó lenne találni valami nagy dolgot, ami hírnevet szerezhetne Vanyarcnak – meséli Budai László. – És másnap teljesen véletlenül felleltem a falu határában annak a fatörzsnek egy részét, amiről ma már tudjuk, hogy körülbelül 15-16 millió éves. Az avarból kikandikáló kéttenyérnyi, megkövesedett maradvány belsejében évgyűrűk látszottak. Szóltam a bátyámnak, együtt ástunk tovább.

Újabb szilánkok kerültek elő, s ahogy haladtunk lefelé, felfedeztünk egy Y elágazást. Jó két esztendőn át az összes szabadidőnket a lelet mentésére fordítottuk, a leállások idejére visszatemettük a gödröt. Végül két méter mélységig jutottunk le, s elszenesedett, töredezett, kugli méretű darabokban emeltük ki a fatörzs részeit. Mindegyiket megtisztítottuk, rajzokkal, fényképekkel dokumentáltuk. Nos, ezzel Kovács tanár úr óhaja teljesülni látszott, bár azt még nem tudták, milyen értékes kincs birtokába került a vanyarci méhész. Aztán híre ment a felfedezésének, valami misztikus sugallatra a portáján egyik szakember követte a másikat.

Elsőként karolta fel az ügyet és segített a beazonosításban Prakfalvi Péter, a Magyar Bányászati és Földtani Hivatal, illetve a Novohrad- Nógrád Geopark geológus mérnöke, akinek kis híján elakadt a lélegzete, mikor először megpillantotta a több mint két méter hosszú megkövesedett, elágazó fatörzset. Budai László gyűjteményében egyebek közt található egy ősrégi uszadékfa is – szinte legóként rakta össze. Büszkén mutatja az algakérgekkel bevont csigákat, melyek 10-12 millió évvel ezelőtt meleg vizű, lapos, ide-oda hullámzó tenger lakói lehettek.

Mindezekből arra lehet következtetni, hogy a Cserhát vidéke hajdanán a szárazföldtől a sekély tengerpartig változatos geológiai képet mutatott, aminek a nyomait és üzeneteit éppenséggel egy lelkes amatőr kutatja.

– Mivel senki elől nem akarom elzárni az érdekességeket, saját garázsomban rendeztem be kiállítást belőlük – mondja a vanyarci ősmaradványgyűjtő. – Félelmetes sebességgel gyarapodik azok száma, akik a kövek köré gyűrűző eseményekhez kapcsolódnak. A múlt hírmondói megváltoztatták az életünket: eddig is sokan jártak hozzánk mézért, most viszont valósággal rajzanak a kíváncsiskodók.

Május 24-én nagy nap lesz tehát Vanyarcon. Ekkor csatlakozik a település a Novohrad-Nógrád Geoparkhoz, előadások hangzanak el a környék földtörténeti múltjáról – és megnyitják Budai László kiállítá- sát is.