Alagút az alvilágba

Napjainkban Mexikó egyik legnépszerűbb turisztikai célpontja Teotihuacán ősi városa, ahol hatalmas piramisok, templomok, széles utak, luxuslakóházak találhatók, némelyiket színpompás falfestmények díszítik. A város hosszú időn át volt a Mexikói-völgy vezető ereje, virágkorát i. e. 100 és i. sz. 750 között élte, akár 200 ezer lakosa is lehetett. Gazdagsága a kések és más fegyverek készítésére alkalmas obszidián kereskedelméből származott.

Az ősi Teotihuacán lakói számára az alvilág kapuját jelentő alagút körülbelül i. sz. 250-ig működhetett, amikor a most eltávolított 950 tonna földdel és kővel lezárták. Az ásatás helyszíne Mexikóvárostól mintegy 30 kilométerrel északkeletre terül el. Az alagút bejáratát 2003- ban fedezték fel, s a tárgyakat, cserepeket, állatcsontokat rejtő utat kezdetben távirányítású robotokkal, majd emberi munkával ásták ki. A romok eredete hosszú időn át rejtély maradt, mert a terület lakói nem hagytak maguk után írásos emlékeket.

Az alagútban fellelt csaknem félszázezer áldozati ajándék – köztük mintegy négyezer fából készült alkotás, valamint obszidián pengék és nyílhegyek, kagylók, teknőspáncélok, állatcsontok, növénymagok – a város papjainak és vezetőinek a túlvilágról alkotott elképzeléseiről árulkodnak.

Az építők annak idején a mélyben mesterséges égboltot is kialakítottak, melyen fényes kövek jelképezték a csillagokat.

Nem tudni, mi okozta a Teotihuacán-kultúra hanyatlását. A romvárost az UNESCO 1987-ben a világörökség részévé nyilvánította.