Csapatépítő játék a bencéseknél - Ahol helybe jön a mozi

Ő az, aki egy csapatépítő játék keretében fogadott bennünket – mégpedig a gimnázium aulájában. Pannonhalmán több alkalommal jártam már, de a gimnáziumba egyszer sem jutottam be. Nem csoda, hiszen az a látogatók elől elzárt terület. Ezúttal azonban kivételt tett az apátság. No, nem az én kedvemért, hanem a Unique Budapest utazásszervező irodával kötött szerződése értelmében. Viszonylag alacsony létszámú és korlátozott alkalommal érkező csoportok számára olyan helyeket is megnyitnak, amelyeket egyébként nem szoktak.

S ha már itt járok, igyekszem minél több érdekességet megtudni a gimnazisták életéről. Például azt, hogy Pannonhalmán szombatonként is van tanítás – viszont délután soha. Akkor a diákok a 75-féle szakkör valamelyikén múlathatják az idejüket, sportolhatnak, zenélhetnek – egyebek között a bencés bigbandben, ahol a basszusgitáros egy szerzetes. Moziba viszont a 300 növendék egyike sem jár – azt ugyanis helybe hozzák számukra: szerda esténként művészfilmet vetítenek, szombatonként pedig könnyedebb játékfilmet. Ennyi elfoglaltság mellett a diákok havonta egyszer utazhatnak haza, és a szünetek is hosszabbak, mint egy átlagos gimnáziumban.

Az elsős gimnazisták egyébként még egy légtérben alszanak, mellettük külön szobában az osztályfőnökük. Negyedikre ez gyökeresen megváltozik, számukra már a kétszemélyes szoba dukál.

S ha már csapatépítő játék részese vagyok, a feladatot is meg kell oldanom: ismerjek fel az aula egyik falának egész felületét betöltő festményen legalább öt magyar vagy olasz várost.

Az itáliai utalás sem véletlen, hiszen a tanintézetet az olasz állam segítségével építették 1939-ben. A kép aljában egy kisfiú, akit egy szerzetes fog kézen: a prágai Adalbert az első pannonhalmi diákkal, Imre herceggel.

A könyvtár és a kerengő mindenki előtt nyitva áll, ezért most itt ne is időzzünk sokáig, inkább csodáljuk meg az 1001-ben kelt pannonhalmi kiváltságlevelet, amelyet Dénesi Tamás levéltáros a kedvünkért hozott elő a biztonságos rejtekéből. Az oklevél igen jó állapotban maradt fenn, ami annak is köszönhető, hogy pergamenre, azaz állatbőrre írták, és már régóta üveg alatt tartják. Rajta ott a híres aláírás, amely az István királyról szóló rockopera lemezborítójáról vált közismertté. A levéltáros a kedvünkért megfordítja a hírneves okiratot, s látszik, hogy a hajtásaiban hosszú bőrcsíkokkal foltozták meg. Ugyancsak megtekinthetjük az 1055-ben kiadott tihanyi alapítólevelet, benne első nyelvemlékünkkel, egyből 58 magyar szóval.

Hozzájuk képest az 1212-ből származó Monte Cassinó-i levél fiatalnak mondható. Oros apát ekkor látogatott el a délolasz városba, s kötött az ottani bencésekkel imaszövetséget. A két monostor lakói azóta is minden év január 25-én egymásért imádkoznak. Ennek megerősítése ma már természetesen elektronikus levélben történik.

Ora et labora, azaz: imádkozzál és dolgozzál! – tartja a bencések 1600 éves jelmondata. Minderre már Márk atya, az egyik legfiatalabb szerzetes emlékeztetett bennünket. Vele a bazilikában találkozunk, amelyet néhány éve alakítottak át. No persze ne gondoljunk túl nagy változtatásokra, inkább csak a formák további egyszerűsítésére és a hely spirituális jellegének az erősítésére. A keresztelőmedence a bejárathoz került, jelképezve ezzel az élet kezdetét, az épület túlsó végén pedig a szentély található, amely életünk végén az Örökkévalóval való találkozás jele. A szentély mögött pedig az ónix üveg, amely bár átereszti a fényt, a mögötte lévő tartalmat erről az oldalról nem látni.

Márk atya nem csupán a templom szimbolikájáról mesél szívesen, hanem a szerzetesek életéről is. Ahogy a jelmondatukban is szerepel, az imádság és a munka számukra elválaszthatatlan.

Naponta háromszor imádkoznak, reggel hatkor, kora délután és este hat-hét óra felé. Munkájuk ugyanúgy lehet szellemi, mint fizikai – mikor mi adódik. Most – az utóbbi kétszáz évben – elsősorban a szellemi munka dominál, mivel Ferenc császár azzal a feltétellel engedte további működésüket, hogy tanítani fognak, jóllehet a bencés közösség eredendően nem tanítói rendnek indult.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a bencés rendnek kizárólag elit tagjai lehetnek: szakács vagy méhész ugyanúgy található közöttük, mint kertészmérnök vagy közgazdász. Márk atya egyébként matematikatanár a gimnáziumban, és Miskolcról került a pannonhalmi monostorba. A monostor kifejezés külön hangsúlyt kap, ez ugyanis azt jelenti, hogy a szerzetes ezen a helyen tölti el az egész életét. A diákok egy része is szívesen válik a szerzetesi közösség tagjává, ám ma már inkább arra kérik őket, néhány év múltán jelentkezzenek újra, hogy még mindig úgy gondolják-e. Pannonhalmán ma 32 bencés él, ez ideális közösségi létszám egy ekkora monostor számára. Márk atya szívesen válaszol a kérdéseinkre. Olyan apróságokra is, mint hogy például kapnak- e fizetést. Nos, mivel mindenük közös, ezért költőpénzzel rendelkeznek, amiből a személyes kiadásaikat fedezik. Egyébként valamennyi szerzetesnek önálló cellája van, amelyet saját ízlése szerint rendez be. Az itt lakók általában évente egy hónapra hagyják el a monostort, ez tekinthető akár szabadságnak is. Ilyenkor utaznak, illetve meglátogatják szüleiket, hozzátartozóikat.

Beszélgetésünket a kora délutáni imára hívó harang szakítja meg. Közben egy Felvidékről érkezett csoport telepedett a padokba. Mert ma már az imaalkalmak is nyitottak, csupán a mászkálás mellőzését kérik a szerzetesek. A társaság elcsendesül, az ősi falak között pedig felhangzik az énekelve recitált ima szövege. Ahogy 1600 év óta minden alkalommal ebben a napszakban.