A tünetmentesen fertőzöttek az igazán veszélyesek! Veszedelmes mocsári láz

A ló alapvetően füvet legelő állat. Az összes háziállat közül a leginkább megköveteli, de meg is hálálja a természetszerű tartást. A hazai éghajlati körülményeket figyelembe véve a csikók a legelőre májustól hajthatók, mikortól már a fű elbírja a taposást és elegendő takarmányt is ad. Egy-egy felnőtt ló napi adagja 20 kg, de jó legelőn 30-50 kilót is elfogyaszt. A túllegeltetés káros lehet, ezért kihajtás előtt az állatokat megitatjuk, szénát etetünk velük, nehogy a friss zöldre „lecsapjanak”. A legelő füvei közül az angolperjét, a komócsint, az ebirféléket, a csenkeszt kedveli – érdekes módon a pillangósokat, a dús füvű, puha leveles, magas szárú füveket nem nagyon szereti. Kedvelt legelőterületek számára a dombvidéki természetes gyepek és a szikes legelők is.

A csikónak még a legjobb legelő mellett is kiegészítésre (zabra vagy más abrakfélére) van szüksége. Jó módszer, ha a csikó az első szilárdtakarmány-felvétel után bármikor hozzájuthat zúzott zabhoz – melyből a napi fogyasztás adagja annyi liter, ahány hónapos –, valamint jó minőségű réti vagy lucernaszénához, melyből a napi fogyasztása 2-3 kg. Fontos, hogy az ivóvízhez bármikor hozzáférhessenek. A választott csikók takarmányozása már attól is függ, hogy melegvagy hidegvérű fajtáról van-e szó, illetve milyen célra neveljük (tenyészutánpótlás, sport-, hobbi-, igás-, vágóló). 

A tavaszi kihajtás előtt minden egyednél el kell végezni a pataápolást és a féregtelenítést, beadni a szükséges védőoltásokat. Az utóbbi évtized európai lóegészségügyi eseményei arra utalnak, hogy fokozottabban kell ügyelnünk a lószállítások, -vásárlások, a határokon átnyúló lóhasználatok körülményeire is.

Európa lovas berkeiben időzített bombának tartják a lovak gyógyíthatatlan fertőző kevésvérűségét (népies elnevezése: mocsári láz, a szakmában ló-AIDS-nek is hívják). A betegség egészséges állományba történő behurcolása legtöbbször fertőzött, bár tünetmentes állatokkal történik. Az ilyen lovak a vírust életük végéig hordozzák, így állandó veszélyforrást jelentenek. A betegség terjesztésében vérszívó rovarok, különféle eszközök, a beteg ló váladéka is részt vesznek. A csikó az anyjától még a születése előtt megfertőződhet.

A betegség lappangási ideje általában 1–4 hét, de akár 3 hónap is lehet, attól függően, hogy mennyi az egészséges állatba átvitt vírus. Heveny esetekben a 37,5–38,0 Celsius- fokos testhőmérséklet néhány napra hirtelen 41-42 fokra is felszökik, de lehet hullámzó lefutású is a láz. A hőmérséklet hirtelen esése rossz jel, sokszor követi az állat elpusztulása. Leggyakoribb tünetek: tompultság, fáradékonyság, támolygás álló helyzetben is, sötét színű vizelet, szívgyengeség miatti duzzadt és szennyes-vörös nyálkahártyák – más esetekben sápadt nyálkahártyák pontszerű bevérzésekkel –, a test mélyebb részein ödémás duzzanatok. A nyelv alsó felületén lévő, sokáig látható apró vérzések jellegzetesek. A vemhes kancák elvetélhetnek. A láz többnyire 3-5 napon belül elmúlik és az állat tünetmentessé válik, de továbbra is fertőz! A vörösvérsejtek száma azok szétesése és a csontvelő károsodása miatt jelentősen csökken (innen a betegség elnevezése). A lázrohamok megismétlődhetnek. 

Nemegyszer az első lázroham akár észrevétlen is maradhat és a fertőzöttség tünetmentesen zajlik le. A betegség terjesztése szempontjából ezek az igazán veszélyes lovak! Állandó fertőzési forrást és nagy kockázatot jelentenek – vétel vagy fedeztetés esetén – azok a lovak is, melyek egyedi azonosítóval és lóútlevéllel nem rendelkeznek, hiszen így hiába szigorúak a betegség megelőzésére irányuló jogszabályok (nyilvántartás, egyedi jelölés, szűrővizsgálatok, szállítások szigorítása, állategészségügyi bizonyítvány, elkülönítések stb.), ezek a lovak „láthatatlanok” maradnak.