Megdönthetetlen bizonyítékok a tetthelyen - Árulkodó hurkok

Számos orvos, mérnök, biológus, vegyész, fizikus, technikus és különleges szaktudással rendelkező szakértő dolgozik itt, összesen több mint háromszázan. Leginkább a nyomozó hatóságok és az igazságszolgáltatás különböző szereplői bízzák meg őket tényállások megállapítására, szakkérdések eldöntésére. Természetesen az ujjnyomatokkal külön részlegen foglalkoznak.

– Nézzék, itt van előttem egy vizsgálati lap – mutatja Nagyné Bánovics Szilvia, a daktiloszkópiai szakértői osztály vezetője, igazságügyi ujjnyomszakértő. – Nincsenek rajta személyes adatok, minden esetet csak szám alapján ismerhetünk. Ez részben a személyiségi jogok tiszteletben tartása miatt van. A bűncselekmény helyszínén a technikusok az összegyűjtött ujj- és tenyérnyomokat rögzítik, ezeket küldi meg nekünk a nyomozó hatóság a kirendelő határozattal együtt, amiből az ügy részleteiről is tájékozódhatunk. Számítógépes rendszerünk egy algoritmus alapján jelzi a lehetséges találatokat az adatbázisban lévő mintákkal, a keresés során azonban nem a rendszer végzi el a daktiloszkópiai nyomok végleges azonosítását, hanem csak egy kandidátusi listát ajánl fel a szakértőnek valószínűségi sorrendben a számítógép szerint leginkább hasonló ujjnyomokkal. Ezen felkínált lista alapján minden esetben a vizsgálatot végző szakértő hozza meg a döntést arról, hogy a tárolt nyomok és az éppen vizsgált nyomatok között van-e azonosság, vagyis az eredmény megadása minden esetben szakértői tevékenységet igényel, további két kolléga ellenjegyzésével.

Legalább tíz egyedi jellemzőnek kell stimmelnie. Kapunk egy kis ízelítőt a módszerből: a bőrfelületen látszódó redőzet, vagyis a fodorszálak elhelyezkedésealapján az ív, a hurok és az örvény szempontjából mutatkoznak jellegzetességek. A magzati fejlődés harmadik- negyedik hónapjában alakulnak ki, és születés után sem változnak. A mintázat minden embernél más. Lehet hasonlóság, de tökéletes egyezés soha nem fordul elő. Tévedés kizárva, ezért tartják például a bírósági tárgyalásokon az egyik legfőbb bizonyítéknak az ujjnyomazonosítást. További ismertetőjegy lehet a szemmel látható sérülés, heg, gyulladás vagy hámlás megléte. Ezek közül nem mindegyik hagy örök nyomot, gyógyulás után újra teljes mértékben láthatóvá válnak a fodorszálak. De például a kőművesek tenyere, ujjbegye a kemény fizikai munka következtében igencsak megviselt, nem biztos, hogy teljesen ép rajzolatot lehetne náluk kimutatni.

Szándékos roncsolásról is hallani. Például a határsértők pillanatragasztót morzsolnak szét az ujjaikon, így átmenetileg vizsgálatra alkalmatlanná válik a levett mintájuk. Néha az is előfordul, hogy a bűnjel nem rögzíthető tökéletesen a helyszínelés során, vagy nem sikerült megfelelő nyomokat találni. Nagyon ritka, hogy az  ember ujjnyomat nélkül születik, a fodorszál hiányának génmutáció az oka.

– Intézetünkben több mint egymillió ujj- és tenyérnyomatlapot őrzünk digitálisan – árulja el Nagyné Bánovics Szilvia, miközben körbevezet a daktiloszkópiai osztályon. – Tavaly ősz óta használjuk az új Automatikus Ujj- és Tenyérnyomat Azonosító Rendszert (AFIS), amivel két-három perc alatt megtaláljuk a nyilvántartásban a keresett mintákat. Régebben ez fél-egy napot is igénybe vett. A monitoron felnagyítva láthatók a fodorszálak, ezeket egyenként nézzük meg, keressük azokat az egyedi jellegzetességeket, amelyek a vizsgálatra átadott mintával megegyeznek. Ha nincs meg a tíz azonosság, akkor folytatjuk tovább a munkát. Az osztály tevékenysége két feladat köré csoportosítható.

Egyik a helyszíni nyomok vizsgálata, a másik a nyilvántartásba érkező nyomatlapok feldolgozása. A szakértői csoport a bűncselekmények helyszínén rögzített ujj- és tenyérnyommintákat rendszerezi, az elvégzett vizsgálat eredményéről szakvéleményt készít.

A kódoláshoz óriási türelem kell. A személyazonosító és nyilvántartó csoportban tizenöten foglalkoznak a megyékből érkező tízujjas nyomatlapokkal. Bűnügyi, menekültügyi és idegenrendészeti nyilvántartást vezetnek, ebben a három kategóriában tavaly mintegy 150 ezer nyomatlapot dolgoztak fel a munkatársak. Rájuk vár az ismeretlen személyek, holttestek azonosítása, a hamis nevet használók leleplezése, a nemzetközi nyilvántartások kezelése is. A bűnügyi adatbázisba csak a büntető eljárás alá vont és bűncselekmények elkövetéséért jogerősen elítéltek kerülnek, a sértettekről nem tárolhatnak adatokat, a tőlük vett mintákat tetteskörből való kizárás bizonyításáig használhatják fel. Teljesen alaptalan a félelem az útlevélkészítéskor rögzített ujjnyomokkal kapcsolatban is, hiszen azok nem ehhez az intézethez tartoznak.

– Nagyon sok érdekes esetet tudnék említeni – mondja végezetül az osztályvezető. – Igazságügyi ujjnyomszakértőként először egy kaposvári emberölés elkövetőjének azonosításában vettem részt sikeresen. Hét éve Kalocsán egy betörést követően tenyérnyomot rögzítettek a helyszínelők, tavaly pedig rabosítottak egy gyanúsítottat. A hozzánk küldött tízujjas nyomatlap mintáira találatot jelzett a számítógépes rendszerünk, annak alapján pedig szakértőnk egyezést állapított meg. Így a régebbi bűncselekmény miatt is eljárás indulhatott az elkövető ellen.

Sikerült megállapítani annak a magyar állampolgárnak a személyi azonosságát is, akinek holtteste évekkel ezelőtt feldarabolva került elő a Temzéből. És említsük meg az 1900-as évek elején történt véres gyilkosságot: Dános községben megölték a vendéglőst, a feleségét, a lányukat és a kocsist. A tettesek felszabdalták az áldozatokat, azt viszont figyelmen kívül hagyták, hogy véres nyomokat hagytak hátra, például az üvegen. A rendőrök 200 személyt hallgattak ki, mindenkitől ujjnyomatot vettek, amelyek segítségével rátaláltak a kegyetlen gyilkosokra. Nem mellékes: ez volt az első hazai daktiloszkópiai siker, hiszen nem sokkal előtte, 1904- ben hozta létre Pekáry Ferenc budapesti főkapitány-helyettes azt a magyar ujjnyomat-nyilvántartást, amely hatezer bűnöző mintáját őrizte.