'Ki törődik azzal, hogy vidéken hogy lehet megélni?'

Tertell József, Székkutas: Olvastam a június 12-i számban a Falusi választó jeligével írott véleményt. Egyetértek vele: a falusi néppel minden kormány azt tesz, amit akar. Harminchat évet ledolgoztam a téeszben, itt nem volt más lehetőség. Télen-nyáron hajnal 4 órára mentünk dolgozni, de csak annyit fizettek, hogy a nyugdíjam most, 17 év után is csupán 72 600 forint. Többszörösen műtött emberként pedig sajnos dolgozni már nem tudok, hogy kicsit hozzátehessek. Mire a nyugdíjamból kifizetem a számlákat meg a gyógyszert, marad 30 ezer forint ruházatra, élelemre és minden más kiadásra. Hetenként megyek a boltba, minden héten más árak vannak, és valahogy mindig fölfelé mennek. A rádióban állandóan azt hallani, hogy milyen jók a gazdasági mutatók, s mindig arról beszélnek, hogy segíteni kell a határon túli magyarokat – amit jónak is tartok. De arról már soha nem esik szó, hogy akik itt élnek, ilyen körülmények között, azoktól sem elvenni kellene, hanem segíteni őket. Valóban, mi csak addig vagyunk fontosak, amíg elmegyünk szavazni, az országgyűlési képviselőnket is csak akkor látjuk, ha választás jön. Lehet, hogy a városokban tartanak fogadóórákat, de itt falun még csak hozzá sem fordulhatunk, itt nincs fogadóóra. Pedig úgy tudom, igen magas fizetéseket kapnak – ezek szerint akkor is, ha nem végzik el a munkájukat. Mindegy, hogy melyik párt van hatalmon, és hogy hívják a miniszterelnököt – ezek a dolgok így mentek a Kádár-rendszer alatt is, és most, a demokráciában, a '90-es évek óta is. Igaza van a levélírónak abban is, hogy Magyarországon a rendszerváltás óta visszatért a cselédvilág. A hatalmon levők tényleg úgy garázdálkodnak, ahogy akarnak, a felelősségre vonás nagyon ritka. Azzal pedig ki törődik, hogy vidéken hogyan lehet megélni? Sokan még esélyt sem kapunk rá.