Jogi esetek: Vétlen gyorshajtó

A villamosvezető végig azzal érvelt az eljárás során, hogy a villamos sebességmérője elromlott, ezért nem tudta, pontosan milyen gyorsan megy. A műszaki meghibásodást már a nap kezdetén észlelte, s úgy bizonyította, hogy a mobiltelefonjával videofelvételt készített, amin látható, hogy a kilométeróra állása valóban köszönő viszonyban sem állt a jármű valós sebességével. Ennek ellenére a fegyelmi eljárásban a sofőrt elmarasztalták, aki viszont bírósághoz fordult, hogy a szerinte jogsértő fegyelmi határozatot semmisítsék meg.

Hogy valakit egy fegyelmi ügyben elmarasztaljanak, ahhoz az kell, hogy a munkavállaló a munkaköri kötelezettségét vétkes módon megszegje. Ebben az esetben a vétkes kötelességszegés a sebességtúllépés lett volna – és ha azt nézzük, hogy ez objektíven mérhető dolog, könnyen a munkáltatónak adhatunk igazat. Pláne, ha belegondolunk: ha az autónkkal túllépjük a megengedett sebességhatárt, senki sem kérdezi meg, miért csináltuk – csak megkapjuk a büntetést.

Ugyanakkor a vétkesség azt jelenti, hogy a szabályszegést szándékosan, vagy legalábbis gondatlanul követik el. Az illető tudja, hogy hibázik, vagy ha nem tudja, akkor azért nem tudja, mert nem tanúsít kellő óvatosságot, esetleg úgy van vele, hogy lehet, most kicsit óvatlanul jár el, de úgyse lesz belőle baj. Aztán amikor ebből baj lesz, pont belefér a gondatlanságba, ezzel együtt pedig a bűnösségbe.

Esetünkben tehát azt kellett eldönteni, hogy a villamosvezető elkövette-e a vétkes kötelezettségszegést, amikor rossz kilométerórával ugyan, de túllépte a sebességhatárt. A bíróság úgy látta, hogy nem: ugyanis a munkáltatónak kellett volna bizonyítania a munkavállaló vétkességét, de ez nem sikerült. A sofőr viszont sikerrel bizonyította, hogy a szabályszerű munkavégzéshez szükséges feltételeket a munkáltató nem garantálta.