Nyelvfogók a Várhegy gyomrában

„A háború veszélyei indokolták, hogy olyan kórház létesüljön, ahol a bombázások idején is zavartalanul lehet sebesülteket operálni” – írta visszaemlékezéseiben özvegy Horthy Istvánné, aki a Magyar Vöröskereszt főápolójaként maga is részt vett a Sziklakórházban a betegek ellátásában. Más arisztokrata hölgyek, így például Andrássy Ilona és Széchenyi Ilona grófnők is önkéntesként dolgoztak a betegágyak mellett. Az ostrom idején a Szent János Kórház orvosai, ápolói – mintegy negyvenfős személyzet – próbálta ellátni a sebesültek áradatát. Önkéntes lányok is beálltak a fehér köpenyes csapatba, hogy segítsenek. A hely befogadóképességével nem törődve olykor hat-hétszáz beteget is elláttak a Nemzetközi Vöröskereszt oltalma alatt álló kórházban. 

A Sziklakórháznak, majd 1962-től atombunkernek helyet adó barlangrendszer egészen 2002-ig szigorúan titkos objektumnak számított. A légoltalmi szükségkórházat csak e kóddal emlegették: LOSK 0101/1. A környékben lakók sem sejthették, hogy a föld alatt fontos objektum rejtőzik. A vízzel, villannyal és számos védelmi berendezéssel ellátott labirintust 2007-ben mutatták be először a közönségnek, majd a következő évtől már folyamatosan fogadták a látogatókat. 

A magánfenntartású múzeumban ma évente 90 ezernél is több látogatót fogadnak, szép számmal jönnek külföldiek is – tudom meg Polácska Fruzsinától, a múzeum marketingkoordinátorától. Akadnak azonban idős emberek, akiket még személyes emlékek kötnek ide, őket máig megrázza e hely hangulata, amely hetven évvel röpít vissza az időben. 

Magunk is alászálltunk a föld alatti járatokba, amelyek néhol több mint 15 méter mélyen vezetnek a felszín alatt. Legalább 200 viaszfigura segít életre kelteni a történelmet; a 2300 négyzetméteres múzeum kuriózumnak számít Európában. Járjuk a kórtermeket, megnézzük a műtőt, a műszertörténeti kiállítás vitrinében pedig borzongva fedezünk fel olyan orvosi eszközöket, mint például a bélvarró készülék, a nyelvfogó, az amputálókés vagy a lapfűrész ujjperchez. 

Akad itt adományul kapott, százéves röntgencső és olyan régi altatókészülék is, amelyet a Budapesten forgatott Evita című filmben használtak (ezzel „altatták” a főszereplőt, Madonnát).  

A levegő hűvös, a látvány gyomorszorító, ennek ellenére számos turistacsoporttal találkozunk. A múzeum lelkes csapatának szívügye, hogy ez a hely állami támogatás nélkül is működjön, fogadja a látogatókat, s emellett gyűjtik a még fellelhető tárgyakat, dokumentumokat. Értéket mentenek.