Kilencgyermekes édesanya fordult olvasóinkhoz - Erzsébet képeivel segítene

„Kilencgyermekes édesanya vagyok, és csak a családi pótlékból élünk, ami nagyon kevés egész hónapra. Két gyerekem beteg, az egyik súlyos értelmi fogyatékos, a másik daganatos beteg. Két és fél szobás lakásban lakunk, bútorzatunk alig van, nem telik rá. A gyerekeknek is sok mindenről le kell mondaniuk. Hat gyerekem jár iskolába, még a felszereléseket sem tudom megvásárolni nekik. Kérem a kedves olvasókat, segítsen, aki tud” – ezt a segítségkérő levelet jelentettük meg nemrég lapunkban.

Egyik egri olvasónk, aki kedvtelésből fest, azzal az ötlettel keresett meg minket, hogy néhány művét felajánlja, s ha azok gazdára lelnek, az árukat jótékonyságból átadja a nélkülöző hencidai családnak. Bedécsné Rubecz Erzsébet Tamara naiv festő maga is ismeri a nélkülözést, de mint mondja, alkotókedvének köszönheti, hogy sosem csügged és van ereje másokon segíteni. Képeit már több kiállításon bemutatta, augusztusban az egriek egy helybeli kávézóban újra láthatják nagy fantáziáról árulkodó műveit.

– Már gyerekkoromban is folyton rajzoltam, agyagoztam volna, máskor meg verseket írtam. Ám az embernek meg kell élnie mindenféle nehézséget, hogy végül megérjen az alkotásra – meséli a borsodnádasdi születésű asszony. Sorsa váratlan nehézségekkel tette próbára: férje 38 évesen üzemi balesetben meghalt, így három gyermekét egyedül volt kénytelen felnevelni. Ezért is érinti meg, ha hasonló élethelyzetről hall.

– Több száz képemet ajándékoztam már el barátoknak, ismerősöknek, de adtam orvosnak is. Mikor egy doktor megkérdezte, ezt miért kapja, azt feleltem, azért, mert gyógyít. Máskor a felnémeti gondozóházban egy idős néninek adtam képet, mivel épp születésnapja volt. Összecsapta a kezét meglepetésében, mert még sosem kapott ilyen ajándékot – magyarázza. A naiv festőnő hisz abban, hogy a képei élénk színeikkel, szimbólumaikkal szeretetteljes üzenetet közvetítenek. S hogy nem csupán az alkotójuktól, de a nézőiktől is segítenek távol tartani a borús gondolatokat. Erzsébet maga is megtapasztalta, milyen kilátástalan dolog devizában eladósodni, mennyi fejfájást okoz, ha a kéményseprő bejelenti, hogy a háza kéményét haladéktalanul muszáj kijavítani, vagy ha éppen beázik a háztető, s nincs miből helyrehozni.

Még szerencse, hogy a festés elrepíti egy másik világba: egyik képén az amerikai álmot örökítette meg, a másikon békés csendéletet ábrázol vagy éppen bibliai jelenetet.

– Tizenhét éves koromban kaptam ajándékba egy gyűrűt, azt eladtam, az árából vásároltam az első festékeimet. Megállás nélkül festek 1999 óta, úgy belemerülök, hogy közben megfeledkezem minden nehézségről és feszültségről. Meseszerű élményeket köszönhetek a hobbimnak – mondja.

Aki szívesen megvásárolná Rubecz Erzsébet Tamara jótékonyságból felajánlott hat képének valamelyikét, keresse meg szerkesztőségünket. Vállaljuk a közvetítést, hogy vele együtt segíthessünk hencidai olvasónknak.