Libbenő tünemény

Feltűnő szépség: szárnyai bársonyos feketék, az elülsőt piros szalag és fehér foltok díszítik, a hátulsót piros szegély. Ha a szárnyait összecsukja, láthatóvá válik annak barnássárga mintázatú fonákja, ami fakéreghez hasonló, így a lepke beleolvad a környezetébe. Szárnyainak fesztávolsága a 6 centit is elérheti. Hazánkban szinte mindenütt előfordul, leginkább a ligetes erdőket, erdőszegélyeket, tisztásokat kedveli, de városi parkokban, kertekben, gyümölcsösökben is megpillanthatjuk.

Vándorlepke, ami azt jelenti, hogy a második (őszi) nemzedék kifejlett egyedei Dél-Európában telelnek (mert nem bírják a hideget), ahonnan tavasszal vándorolnak északra (akárcsak a fecskék). Igen jó repülő, nagy területeket bejár, miközben szívesen látogatja a virágokat. Gyümölcsérés idején gyakran megfigyelhetjük, amint a hullott, erjedő termés levét nyalogatja. Bokrokon, fák ágain pihenve szárnyait ritmikusan szét- és összezárja.

A megtermékenyített nőstény naponta akár száz petét is lerak a csalán leveleire, melyekből alig egy hét alatt nagy, szőrösen tüskés, bordó színű hernyók fejlődnek. Miután jóllaktak a csalán vagy a bogáncs leveleivel, elbújnak és maguk köré sűrű hálót szőve bebábozódnak. Ez a szilárd kérgű báb lesz majd a bölcsője a belőle kikelő tüneményes pillangónak.