Sajnálni tilos! - Barátnője, barátja elpárolgott, de Kristóf világbajnok

– Más ember lettem. Megtanultam örülni az apró dolgoknak és küzdeni a végtelenségig – mondja a kerekes székben ülő Harnos Kristóf. – Amikor ép emberekkel találkozom, látom az arcukon, hogy elszégyellik magukat. Mert ha engem látnak, akkor jönnek rá, milyen ostoba dolgok miatt keseregnek. Azelőtt én is ilyen lehettem.

A 30 éves fiatalember az átlagos férfiak átlagos életét élte.

Kisfiúnak eleven és örökmozgó volt, nem sokáig kellett győzködni, hogy részt vegyen a csintalanságokban. Úszott, focizott, biciklizett, szerető családi közeg vette körül, bátyjával mindig irigylésre méltó volt a kapcsolata. Vendéglátó-ipari szakközépiskolában érettségizett, mellette kitanulta a szakácskodást és a cukrászatot, informatikai tudását is fejlesztette. Ambíciónak soha nem volt híján, alig 28 évesen egy családi éttermet akart átvenni. Terveinek egy autókázás vetett véget. Közeli ismerőse próbaútra vitte új kocsiját, felajánlotta, hogy Kristófot és barátnőjét is elviszi egy körre. „Csak” 120-szal mentek, de a sofőr elnézett egy jobb kanyart. Több mint tíz métert repült az autó, és fejjel lefelé landolt a szántóföldön.

– Sokkos állapotba kerültem. Iszonyú nyomást éreztem a gerincemen, a lábamat akkor már egyáltalán nem éreztem. Az egész gerincoszlopom elcsúszott, sérült a gerincvelő is. Az 1-es csigolyatest atomjaira tört, a háti 12-es pedig megsérült. Ezt és egy bordámat ki kellett venni, implantátumot építettek be. Tíz csavar van bennem, a gerincemet egy fémrúd tartja. Egy hónapig voltam kórházban, száz kilóról hatvanra fogytam. Utána átkerültem az Országos Rehabilitációs Intézetbe (ORI), ahol a pszichológus rengeteget segített, hiszen kettétört az életem. Sokat sírtam, de jó, hogy kiadtam magamból azt a mérhetetlen dühöt és feszültséget, ami akkor bennem volt. Ha nem szabadulok meg tőlük a könnyeimmel, fölfalták volna a lelkemet. Hármójuk közül Kristóf szenvedett maradandó károsodást. Barátnője elhagyta, a sofőr pedig mindössze kétszer látogatta meg a kórházban. Ennyit mondott: hibáztam, nem tudok mit tenni. Kristóf azóta nem látta.

A rehabilitáción fél évet adott magának, hogy újra megtanulja az önellátó életet. Végül két és fél hét alatt elsajátított mindent. Hogyan kell katétereznie magát, a székletkérdést hogyan oldhatja meg, vagyis miként kell az agyának együttműködnie élettelen testrészeivel ahhoz, hogy „kényelmesen” létezhessen. Előfordult, hogy majdnem megégette magát, mert nem érezte, a lábát forró vízzel zuhanyozza. Deréktól lefelé petyhüdt izmok és bénult idegek hálózzák be a fél testét. Ahogy a felfekvéseket is állandóan figyelnie kell, hiszen nem érez semmit.

– Soha nem élhetek úgy, mint régen, ezt volt a legnehezebb feldolgozni. A szüleim, a családom és a legjobb barátaim mellettem voltak, ez rengeteg erőt adott. Persze nekem is kellett erősítenem a szüleimet, azt mondtam nekik: örüljetek, hogy nem vagyok agysérült, ezentúl így kell elfogadnotok. Ma már azt vallom, nem különbözöm a többi embertől, csak ülve járok. Legalább nem koptatom a lábamat – mondja Kristóf, aki ismét a szüleivel él Csömörön.

Beszélgetés közben huppannak körülöttünk a súlyok, időnként megnyikordulnak az erőgépek. A helyi Extreme Fitness teremben vagyunk, Kristóf hetente ötször jár ide edzeni, naponta több órán át. Megállíthatatlanul végzi az erőn felüli gyakorlatokat. Még az ORIban beszélgetett a gyógytornászával, hogy milyen sportba vágjon bele, és az erősportok mellett döntöttek. Kristóf felkereste Szabó Ozort, aki már kétszer elnyerte a világ legerősebb mozgássérült embere címet. Nem sokat tétlenkedtek, elkezdték az edzéseket, és az idén márciusban Kristóf ezüstéremmel a nyakában állt dobogóra az országos parafekvenyomó versenyen. Pár hét múlva Szlovákiában mérettette meg magát a Nemzetközi Profi Ligán, ahol ép és mozgáskorlátozott emberek mérkőztek meg egymással. Aranyérmes lett.

Kristóf az erőemeléssel párhuzamosan a testépítésbe is belevágott, természetesen azt is teljes erőbedobással csinálja. A baleset után kilenc hónappal begurult a fitneszterembe, ahol Fazekas Attila háromszoros magyar bajnok vette kezelésbe.

– Ez a sport hatalmas önfegyelemmel jár. Szigorú diéta előzi meg a versenyeket, hetekig csirkén, halon, rizsen, salátán és vitaminokon élek. De nem esik nehezemre, bármit megteszek a kitűzött célért. Egy világbajnokságért pedig különösen. Maximalista vagyok, sokszor elképzeltem magam a dobogó legfelső fokán. És júniusban ott állhattam, Dubaiban, a nemzetközi body building világbajnokságon, ahol negyven ország képviseltette magát…

Lassan elgurul az egyik erőgéphez, elkezdi a bemelegítést, hogy aztán nekiállhasson a komoly edzésnek. Átteszi magát a kerekes székből a gépbe; edzőtársa segítségét csak azért fogadja el, mert az első nyomásnál lábbal kell megemelni a súlyokat. És elkezdi nyomni a 100 kilós súlyt.

– Megtiltja, hogy sajnáljuk. Ugyanúgy edzünk, mintha ép lenne, és ugyanazokat a szigorú szabályokat várom el tőle is, mint a többiektől – mondja Fazekas Attila, aki a világversenyre is felkészítette Kristófot. Két szóval jellemzi a fiút: csodálatos ember.

Kristóf befejezte a bemelegítést, vagy ahogyan ő fogalmaz, a „maszatolást”. Most gép nélkül, szabadon emeli a súlyokat. Nagy levegővétel, emelés, kifújás. Pár emelés után kézzel elhelyezett lábaira rakja a súlyokat, szusszan egyet. Mosolyog. Azt mondja, boldog. Van párja is, aki egészséges, az ORI-ban ismerkedtek meg. A lány úgy szereti, ahogy van. Mi lesz vele húsz év múlva? Szeretne önálló lakást, autót, a párjával együtt lenni. A sportban látja a jövőjét, de azt is elhivatottságának érzi, hogy segítse a mozgássérült embereket. Megtanítani nekik, hogy mindig előre kell nézni.