Miért nem megy a tej(fel)?

A BRÜSSZELI TEJTÜNTETÉS nyomán kiharcolt támogatás, illetve az uniós agrárbiztos e heti magyarországi látogatása jelzi, hogy az EU számára is fontossá vált a tejágazat. Vajon a támogatás megoldja-e a túltermelés problémáját?

Ország-világVeseta Nándor2015. 09. 26. szombat2015. 09. 26.
Miért nem megy a tej(fel)?

A tejár zuhanásával hosszabb távon fenntarthatatlanná vált a termelés. A gazdák nem csupán hazánkban, hanem az unió egészében is hangot adtak a gondjaiknak. Az EU korábban is túltermeléssel küszködött, ezt tetézte az uniós tejkvóták eltörlése.

A keresleti oldalon pedig az orosz embargó okozta kiesés csak Magyarországnak több mint 5 milliárd forintos veszteséget okozott. A minap beígért 4 milliárdos rendkívüli támogatás a sebekre gyógyírt jelent ugyan, de az ágazat problémái továbbra is fennállnak. A takarmány- és energiaárak csökkenése miatt a tej önköltsége csak szerény mértékben emelkedett (a tej előállításának több mint a felét adja a takarmányköltség), de a tejárak idei zuhanása következtében jelenleg nem fedezi az előállítás költségeit. Míg tavaly az egy liter tejre jutó önköltség 85, az átlagos értékesítési ár pedig 106 forint volt, addig idén júliusra a nyerstej literenkénti ára 77 forint alá esett.

A szankciók előtt, 2013-ban az orosz tejporimport elérte a 44 ezer tonnát, ez azonban 2014-re 35 ezerre csökkent, és a kereslet várhatóan az idén sem haladja meg a tavalyit. A vaj behozatala hasonló visszaesést mutat: a 2013. évi 140 ezer tonnáról a múlt évre 137 ezerre, az idén pedig az előrejelzések szerint 100 ezer tonnára esik az orosz kereslet. Az orosz termelők a belföldi tejhiányt növényi származékokból készült „hamis tejjel” pótolják. A leginkább pálmaolajból készített tejutánzatok tönkretehetik a helyi tejipart: az olcsó árakkal nehéz versenyezni – egyes becslések szerint az orosz piacon értékesített „tejek” hozzávetőleg egyötöde hamisított termék.

Az orosz szankciók mellett a világ legnagyobb tejimportőrének visszaeső kereslete is nyomás alatt tartja az árakat: Kína egyre nagyobb mértékben támaszkodik a belföldi termelésre. A kínai kereskedők felár megfizetésével támogatják a saját gazdáikat, ennek nyomán pedig újabb csúcsra emelkedett a világ tejporkészlete.

A megváltozott viszonyokat a kínálati oldal alkalmazkodása követte: főként Új-Zélandon (az ország a világ legnagyobb tejtermékexportőre) és az Egyesült Államokban. A szigetországban legutóbb több mint egy évtizede fordult elő, hogy csökkent a tehénállomány. Az értékesítési nehézségek miatt az új-zélandi gazdák a tavalyi 5,66 millióról 5,42 millióra csökkentették a tejelő tehénállományt.

Az előrejelzések szerint – hacsak addig a keresletben nem áll be pozitív változás – a levágásra kerülő tehenek miatt jövőre újabb 3–6% közötti mértékben csökkenhet az állomány. Emellett az El Niño okozta aszály okán az egy tehénre jutó átlagos tejhozam is visszaesett, a legelőkről tavalyhoz képest kevesebb tápanyag jut az állatoknak.

Bár az elmúlt hetekben a kínálati oldal gyengülésével a korábbi mélypontokról kissé elemelkedhettek a tejtermékárak (sovány tejpor, teljes tejpor, vaj), de még így is alatta maradnak az előállítási költségeknek.

A legnagyobb EU-s termelők az orosz kereslet pótlására új vevők után néztek, a távolabbi piacokra főként sajtot (USA, Japán, Algéria), illetve tejport (Kína, Algéria, Vietnam, Thaiföld, Fülöp-szigetek, Egyiptom) sikerült nagyobb volumenben értékesíteni. Míg a feldolgozott és tartósított termékek könnyen szállíthatók távoli vidékekre, addig a gyorsan romló nyerstej ára az adott régió keresletétől függ. Így fordulhat elő, hogy míg Németországban és Olaszországban – ahol jelentős a tejpor- és sajtgyártás – tonnánként 330, illetve 350 euróért értékesíthető a tej, addig Hollandiában és Magyarországon ugyanez az áru csak 250 eurót ér.

Szerzőnk, Veseta Nándor a GeoPro munkatársa
www.geopro.hu
Telefon: 06 1 489 8800
E-mail: [email protected]

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek