Ürügyek a razziára: magyarellenes hangulatot szítottak, szervezkedtek, nem fértek a bőrükbe - mondták róluk

1945. 
A budakörnyéki járási rendőrkapitányság egyre nagyobb eréllyel folytatja a szervezkedő svábok összeszedését. A közelmúlt eseményei azt mutatják, hogy a svábok még mindig nem férnek a bőrükbe. Magyarellenes hangulatukat a visszaszivárgó SS-katonák szervezik. A múlt héten nagy eredménnyel járt a sváb községekben lefolytatott razzia: 116 svábot internáltak.

1955.  
Tavaly, feleségem unszolására kiléptem a Dózsa téeszből. „No, most már nem parancsol senki!” – mondta örömmel a feleségem, én csak annyit tettem hozzá, hogy majd meglátjuk, ősszel. S igazam is lett. Ugyan elnök, brigádvezető nélkül, de csak két mázsa búzát és 40 kiló árpát takarítottam be. Eszembe jutott az utolsó téeszes évünk, amikor 9 mázsa búzát, 230 kiló árpát, 120 kiló cukrot, 300 kiló kukoricát kaptam a jó pénzjáradékom mellett. Mondtam is a feleségemnek: „No, asszony, most vegyél magadnak meg a gyerekeknek új ruhát, cipőt, most, amikor nem parancsol senki!”

1965. 
Egy kömlődi ember homokkitermelés közben talált egy régi sírt, benne csontváz, aztán karperecek, nyaklánc. Az ember azt hitte, kincset lelt. Gyorsan előkerült a fűrész, szétvágta a karpereceket, azt hívén: arany. A gyöngyszemeket meg összetörte, aztán az üvegen próbálgatta, vágja-e, mert akkor az gyémánt. Mígnem kiderült: bronzból, kerámiából vannak a leletek, a sír egy kétezer éves szarmata korabeli férfit rejtett. Csakhogy mire ez kiderült, a gyöngyöket a gyerekek elszórták, a karperecet, mint értéktelen vackot a kömlődi ember kidobta.

1975. 
Egy hónappal ezelőtt közöltük ifj. Nagy Balázs dombrádi olvasónk levelét, amelyben azt írta, hogy ágyúlövedék van az udvarán. Majd velünk együtt várta, hogy a cikk nyomán történik valami. Történt is. Mint újabb levelében tudomásunkra hozta, a községi tanácstól kivittek hozzá egy táblát, amelyre ráírták, hogy: „Veszélyes!” Olvasónk ezt tábla nélkül is tudta. De nem biztos, hogy a környéken, a lövedék közelében játszadozó gyerekek is tudják. Életveszélyről lévén szó, ide nem tábla kell, hanem azonnali elszállítás!

1985. 
Továbbra is érkeznek a vélemények arról, hogy milyen is napjainkban a férfiideál. Az alábbiakban egy szolnoki férfi véleményét közöljük, bár, hogy férfi a feladó, azt talán felesleges is volt jelezni… „A propaganda jóvoltából nálunk is elterjedt a konyhában sürgölődő férj mítosza, pedig ez ellenkezik a természet alapvető törvényeivel. Konkrétan: a másik nem szerepeinek átvállalása perverzióhoz, transzszexualitáshoz vezet. Aki kitalálta, hogy az emancipáció egyenlő a férfiak házimunkájával, az zárt intézetet érdemel. A férfi – férfi. Hatalmát átruházni vagy megosztani a nőkkel az annyi, mint kecskére bízni a káposztát.”

1995.  
A sorköteles fiúknak a negyven százaléka eleve alkalmatlan. Riasztó szám ez arról a nemzedékről, amelyre már a XXI. század vár. De miért is lennének jobb fizikai állapotban, amikor a felnőtt lakosság egészségügyi állapota hasonlóan rossz? Ha ezeknek a fiúknak a szüleit is soroznák, negyvennél magasabb százalékukról derülne ki, hogy „hadrafoghatatlanok”.

2005. 
Öltözködési előírásokat vezetne be az önkormányzati dolgozóknak Mitnyan György XII. kerületi polgármester. Javaslata szerint csak a „jó lábú” hölgyek vehessenek fel miniszoknyát. Ez tényleg egy igazán kiérlelt, nemzetmentő terv, bár azért van még csinosítani való rajta. Mert például itt vannak a jó mellű nők is. Egyemberként követeljük, hogy nekik pedig ne kelljen a városházán melltartót hordani! Csak azt nem tudjuk, ki állapítja majd meg, melyik nő jó lábú, szép mellű? Bizonyára a szorgos Mitnyan…