A foci katedrálisa

Felcsúton járunk, a Pancho Arénánál. Szerdán, pénteken fél 11-kor, szombaton s vasárnap háromkor, ha nincs meccs, idegenvezetéssel, jutányos áron, bárki megnézheti. Jönnek? Túl vannak a tízezredik látogatón. A labdarúgás napján, november 25-én érkezünk. 1953- ban e napon oktattuk az angolokat 6-3-ra. Nekik már emlék se, mi még ebből élünk.

Pancho Aréna? Miféle név ez, ámulnánk. A legismertebb magyart, Puskás Öcsit az őt imádó madridiak becézték így. Az ’56-os forradalom után hazajönni nem mert, de még játszani akart. Lett még – a magyar után – négyszer spanyol gólkirály, még BEK-döntőn is rúgott négy gólt, mi azóta sem sikerült senkinek. Jött haza titokban, 1981-ben, mi titkolózás jól sikerült: csak miatta 90 000 néző ment a Népstadionba. Puskásról szól itt minden: pálya ez, de múzeum is, szentély. Mezeit látjuk itt, kupáit, miket nyert, s fotókat, cikkeket.

A nagybeteg Puskás még rábólintott, ha szeretnék, s ezzel segíthet, hát nevezzenek el róla akadémiát, arénát, sört, csak lenne már itthon is nézhetőbb a foci. S épült akadémia, aréna is. Az első kapavágást a 80. születésnapján, 2007. április 1-jén tették meg, mit már ő meg nem élhetett. És kétszeresen igazságtalan a sors, mert az aréna megálmodója, Makovecz Imre se élhette meg az átadást, pedig ügyelt itt, mire lehetett.

A stadion? A Real Madrid mintájára megvan itt minden, mi kell, csak kicsiben. Akadémia, hol egyszerre 130 gyerek tanul. Honnan, mikor érkezik, nem számít, tanulmányi eredmény sem, csak az, focizni tudjon. Luxus nincs a szobákban, három ágy, szekrény. Még tévé sincs, tízkor szigorúan lámpaoltás. Hétkor kelnek, tanulnak, fociznak, tanulnak, fociznak, alszanak. Napi ötször esznek, ennyi mozgás mellett kell. Nincs fontosabb dolguk a focinál.

Idegenvezetőnk, Lajtai Dóra öltözőket mutat, mik olyanok, miket BL-beharangozón szoktak mutatni: orvosi s masszírozószobákkal, bemelegítős edzőtermekkel. S négyezres lelátóval, minek betonjait úgy rakták össze, hogy az egyik elefántra hasonlít, a másik zsiráfra. A tetőt tartó faszerkezet német lucfenyőből készült. Tetejére Makovecz Imre még kilátót is álmodott, s bár ezt biztonsági okból elhagyták, azért takaros pálya ez nagyon.

Nézzük a VIP-páholyt: internet, fűthető székek. Már szinte halljuk: kellett ez, s ennyiért, így állunk? S látjuk, sok pénzért új kazánház is épül, de a labdarúgás napján ez nem számít. A pálya mellett állunk, mi alulcsövezett, vizet elvezet, locsolható, a fű 16 fokra fűthető.

Gyepre lépni vendégnek tilos. A kaput is csak a meccsekre hozzák ki, pedig rúgnánk a labdát, és kiabálnánk, gól! A világ egyik legszebb stadionjában gólt lőni, álmodhat szebbet ennél ember? De az aréna múzeum is, hát fejet hajtunk az Aranycsapat tagjainak szobrai előtt: Grosics, Buzánszky, Lóránt, Lantos, Bozsik, Zakariás, Budai, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Czibor. S mellettük ott vannak a maiak: fotókon. Itt pallérozódott a válogatott Gyurcsó Ádám és Kleinheisler László. Más idő, más sikerek.



A NYERŐ TIZENKETTŐ. Szavazás nem előzte meg az eredményhirdetést, a FourFourTwo szakírója személyes élményei alapján rangsorolt, tudtuk meg Takács Bence kommunikációs igazgatótól. Az író a 12 nyertes közé választotta az izlandi hasteninvollurit, ott kissé holdbéli a táj. Jelölt volt még a feröeri, andorrai, gibraltári pálya is (utóbbi a repülőtér kifutópályáját is érinti), de azokat főleg fekvésük okán választotta. A Pancho Arénáról lelkesülten annyit írt, szakmailag is rendben van, ráadásul olyan ott, mintha csak katedrálisban járna az ember.