Csökönyös emberi kosok

A Kosok sok birkáról és két testvérről – két csökönyös, emberi kosról – szól. Gummi és Kiddi egy zordan is festői völgyben él, szomszédként a közös szülői telken – de már negyven éve nem beszélnek egymással. Pedig egymáson kívül senkijük sincs a világon – csak a juhaik. Azoknak adják magányos szívük minden szeretetét. A kosokat név szerint ismerik, becézik és puszilgatják, s az évenként megrendezett kosszépségverseny – amelyen hol egyikük, hol másikuk győz – életük nagy eseménye. Mind a ketten közel járnak már a hatvanhoz, s a verseny most különösen éles: a sors úgy hozza, fél ponttal az idősebbik testvér, Kiddi nyer. Gummi azonban a győztes kost titokban megtapogatva gyanút fog, a jószágban ott lappang a surlókór – fertőző agyvelőbetegség –, s kételyeit megosztja a zsűri állatorvos elnökével.

Amikor a gyanú igazolódik, az a döntés születik, hogy ki kell irtani a völgy egész juhállományát. Ez a fajta csak itt él, és évszázadok alatt vált egyre tökéletesebbé, hála a legkiválóbb kosoknak. S most egy sem maradhat életben – így szól a rendelkezés –, mert csak ezúton lehet felszámolni a járványt.

A két testvér azonban nem akarja elfogadni ezt. A közös cél, szerelmük, a fajta megmentése, ha lassan is, de újra összehozza őket. Elindulnak a hegyekbe elrejtett kosaikkal, ahol iszonyatos hóviharba kerülnek. Egymást átölelve próbálnak a másiknak egy kis meleget adni – nem derül ki, túlélik-e.

A testvéreket két nagyszerű színész, Sigurdur Sigurjónsson és Theodór Júlíusson alakítja. Gyönyörű a film zenéje, kitűnő az operatőri munka, a döbbenetes lélekábrázolást erősíti a táj, amely maga is a két főhős lelkiállapotának kifejezője.

S bár Izland tőlünk messze van, most valahogy mégis közel érezzük. Talán, mert a Kosok igazi, határtalan remekmű.

Furcsa emberekről, akik néha mi magunk vagyunk...