Levél érkezett: 'ne várjanak szenzációt, a végén sem lesz csattanó...'

Nos, most egy ilyesfajta levél következik: ne várjanak szenzációt, a végén sem lesz csattanó; a levél semmi másról nem szól, mint hogy ember, szeresd a kutyádat. Az üzenet Gyöngyöshalászból érkezett, a feladója pedig Kiss István.

És akkor az írás.

„Szörnyűnek tartom az állatok kínzásáról szóló eseteket! Nekem állandóan van kutyám, macskám, soha nem bántam kegyetlenül velük. Küldök a Buksi nevű kutyámról egy fényképet is, kiskorától neveltem, azt se tudta szeretetében, mit csináljon velem. A napi élelmét természetesen biztosítottam, van egy darab szőlőm, kiskocsimmal kivittem oda is. A jobb oldali ülésen ült, kicsit lehajtottam neki az ablakot, nagyon szeretett utazni. A seregélyek elzavarásában nagyon jól viselkedett! Mikor jött a seregélyek hada, mondtam neki: hajtsd el, mire kiszaladt, egészen a szőlő végéig, s ugatásával elzavarta a madarakat. Mikor visszajött, kapott egy kis finom falatot. Mikor ebédeltünk, két lábon állt az ajtónál, s amikor intettem neki, két lábon járva bejött, s kapott tőlem egy kis pótadagot. Sajnos csak 13 évet élt, hordtam az állatorvoshoz is, mindig kezelte, de a végén már enni sem tudott, annyira beteg lett. Tizenhárom év után aztán elaltattuk, örökre. Odahaza, a kertben eltemettem. Ne tartson semmilyen háziállatot az, aki úgy bánik vele, mint ahogy az újságban le van írva. Elítélem őket, együtt érzek a tüntetőkkel tiszta szívemből.”

És a fotón tényleg ott van Buksi, a soványnak nem mondható kis tacsi, természetesen két lábon, nyilvánvalóan bebocsátásra várva a mennyi illatokat árasztó konyhába…

Remek levél! Mert írója a saját és a Buksi élete példázatával áll ki a szörnyűség, az állatkínzás ellen; ez a néhány sor akár felkerülhetett volna a tüntetéseken szokásosan hordozott egyik transzparensre is.

Az írásból látom, a levél küldője nem fiatal ember, és mégis, vette a fáradságot, hogy leírja gondolatait, majd elmenjen a postára, hogy elküldje azt nekünk. A február 20-i tüntetéshez egyesek szerint 27, mások szerint akár száz állatvédő szervezet is csatlakozott, az biztos, hogy majd’ tízezren vonultak a Parlament elé. A szervezők azt kérték, hogy kutyát senki ne hozzon magával, mert egyrészt tilos a Kossuth térre kutyát bevinni – ezt, mondjuk, a Kutyapostás nem érti, miért… –, másrészt, mert olyan sokan lesznek, ami már zavaró lehet az állatoknak. „Ezen a napon mi fogjuk képviselni őket” – zárult a felhívás.

Kiss Istvánt és Buksi kutyát meg ez a levél.