Mezőbényének hívták

Legyesbénye község Szerenccsel és Bekeccsel Tokaj-Hegyalja kapuja nyugat felől. Szép nevét, ami az egykori pecséten is olvasható, elveszítette a harangodi rónasághoz tartozó jó földjével együtt. Az etimológiai szótárban, amely a szavak eredetét magyarázza, ez hitelesen le van írva. Aztán jött a filoxéravész, amit követett a kivándorlás.

Ennyi csapás után az 1900-as évek elején mégis nagy római katolikus templom építésébe kezdett a falu (református temploma ekkor már volt). A templom építése a helyi földbirtokos család önzetlen támogatása nélkül nehezen valósult volna meg. Ők biztosították a község közepén a nagy telket és sok minden mást. Maga a család nem volt hivalkodó, inkább takarékoskodó, szerény, eléggé zárkózott. Magtalanok voltak, inkább a falu lakossága volt a meghitt közösségük. Zalay István, aki a képen feleségével együtt látható, személyesen hímezte ki a templom baldachinját, mely ma múzeumi tárgy. Kastélyukban a „felszabadító” románok birkanyájakat tartottak – pedig ott volt a nagy istálló –, majd a „hálás” utókor lerombolta. Mai csapás a Szerencsi Cukorgyár lerombolása. A község összenőtt Szerenccsel, és lakossága az elszenvedett megpróbáltatások ellenére nem csökken, inkább növekszik. A lakosság által megválasztott képviselők, élükön a polgármesterrel, a falut felvirágoztatták, széppé tették. Kár, hogy honunknak kevés ilyen hozzáértő vezetője van.

Kobzos Kemény László
Szihalom