Abdul doktor, a gyulai orvos hitvallása: Sokat mosolyogni, megölelni a beteget, mert annak gyógyító ereje van

A Békés Megyei Pándy Kálmán Kórház 45 éves főorvosának kisugárzása és kedvessége a legaggódóbb anyukákat és a legsírósabb babákat is megnyugtatja. Ebben rejlik a titka.

Abdul doktornál a tisztelet mindenkinek kijár, a mosoly pedig alapvető. Az orvoslást szolgáltatásnak tartja, ami ugyanúgy megilleti a szegényt, mint a gazdagot. A módszere a következő: vizsgálat előtt „meg kell nyerni” a gyerekeket, a szülőket pedig partnernek tekinteni. Azaz: először csak beszélgetnek, játszanak, megtudja kis betegeinek becenevét, jelüket az oviban, aztán amikor megvan a bizalom, jöhet a vizsgálat – szintén játékos formában. De végighallgatja a szülőket is, hiszen ők vannak egész nap a gyerekekkel, ők tudják, mikor és hogyan kezdődött az adott probléma. Sem a szülőknek, sem a gyerekeknek nem hazudik, inkább elmagyarázza, mi a diagnózis és milyen terápiát kell alkalmazni. – Engedni kell sírni a gyereket, mert az stresszoldó. Nem szabad azt mondani, hogy nem fog fájni. Tilos becsapni őket, mindent el kell magyarázni nekik, persze az ő nyelvükön. És sokat kell mosolyogni, megölelni a betegeket, mert annak gyógyító ereje van – így hangzik Abdul doktor hitvallása.

A neten tucatszám olvashatóak a jemeni főorvosról szóló, köszönetet mondó történetek, a szülők szinte mentőangyalként emlegetik. Az ő szavazataik alapján nyerte az év orvosa díjat, amelyet Abdul doktor életdíjnak tart. Olyan kincsesládának, amelyben az elmúlt évtizedek szülőktől és meggyógyult gyerekektől kapott szeretetmennyiségét őrzi.

Bevallja, könnyen meghatódik, a világhálón lévő történeteket is sírva olvasta a díjátadó után. Azt mondja, nagy felelősség, hogy ennyien szeretik és bíznak benne. „Cserébe” a szülőkkel e-mailben, SMS-ben is értekezik, mobilját sosem kapcsolja ki, így gyakran este is keresik, munkaidőn túl is segít.

S hogy mitől ilyen elkötelezett? Abdul doktor egy jemeni szegény faluból származik. Kétéves húga a család szeme láttára fulladt meg egy pénzérmétől, orvos nem volt a közelben. Akkor, 12 évesen elhatározta: orvos lesz. Azonban csak ösztöndíjas képzés jöhetett szóba. Egyik tanára javasolta: menjen Magyarországra, ott kedvesek az emberek és jó az egyetem is. Így 1989 őszén megérkezett Budapestre, majd a szegedi egyetemen végzett 1996-ban. – A legfurcsább a tél és a hó volt: 19 évesen láttam először a fehér takarót, azonnal lerohantam az udvarra. A zsíros ételeket is nehezen szoktam meg, jó, hogy most már sokan olajjal főznek és kaphatóak egészséges ételek is – meséli a kezdeti nehézségeket. Az első években volt, hogy a bőrfejűek miatt csak társasággal ment az utcára, de azt mondja, azóta semmilyen atrocitás nem érte. – Nem értettem, miért akartak bántani, hiszen én senkinek sem ártottam – teszi hozzá.

Azóta már Békés megyében „a gyulai orvosként” emlegetik, s annál meggyőzőbb bizonyíték, mint hogy legféltettebb kincsüket, a gyereküket bízzák rá, nem kell. Ha netán valaki „ferde szemmel” néz rá, azt mondja: be kell bizonyítanom, hogy ugyanolyan vagyok, mint ő, és nem akarok rosszat. Szerinte úgy szép a világ, hogy nem vagyunk egyformák, s mindenki vallását tiszteletben tartja. Ugyanakkor a terrorizmust és a merényleteket mélységesen elítéli. – Muszlim vagyok és mi is szenvedünk a terroristáktól. Az egész világnak össze kellene fogni ellenük – mondja határozottan. Szabadidejében kirándul, teázik, imádja Egerszalókot, Kékestetőt és Gyulát. Ugyan nem eszik disznóhúst, de elmegy a disznóvágásra, ha a barátai hívják, mert „jó buli”. Olyankor sütnek neki csirkét. Hat testvére volt, mára négy él közülük.

Az egyetem után egyszer látogatott haza, igaz, akkor két évre, hogy gyógyítsa a szegény falvak lakóit. De „honvágya” lett, így visszajött Magyarországra, s ma már ezt tartja a hazájának. Három fia született, mindegyikük orvosnak készül. Tervezi, hogy amint csitul a helyzet, elviszi őket Jemenbe.

Az egészségügyről azt mondja: a nővérhiány a legnagyobb probléma országszerte, holott őket nagyon meg kellene becsülni. Ahogy fogalmaz: – Ugyan a dicsőség az orvosoké, de a nővérek az igazi katonák, mert ők nyerik a csatákat.