Harmadszorra sem sikerült

Aki a múlt hétvégén szurkolásra adta a fejét, annak bőven kijutott a jóból. Hosszabbítások, büntetők jelentették a ráadást a mérkőzések hivatalosan kiszabott penzumára.

Nekünk, magyaroknak a sláger az MKB Veszprém férfi kézilabdacsapatának a Bajnokok Ligája négyes döntőjében szereplése volt, amire Kölnben, a 20 ezer nézőt befogadó Essex Arénában került sor. Jó társaságba kerültünk: a francia Paris Saint Germain, a német Kiel, a lengyel Kielce alkotta még a díszes tagjait a Final Fournak, melyből a német és a francia csapat lógott ki kissé a fogadóirodák szerint – fölfelé. Aztán a lengyelek megverték a franciákat (Kielce–PSG 28-26), mi pedig a németeket kínlódtuk le, hosszabbítás után, 31-28 arányban.

A döntőt tehát a Veszprém a Kielce ellen vívta. A lengyelek edzője az a Talant Dujsebajev, aki sikeremberként egyedül nálunk bukott akkorát, mint a nagykabát. Úgy nézett ki, hogy csapata most is beleszalad a pofonba. Negyedórával a vége előtt a fogadóirodák már nem vettek fel téteket a meccsre, hiszen a Veszprém kilenc góllal vezetett.

Aztán a Mars vagy valamelyik bolygó elvonult a Nap előtt – és ez elég volt hozzá: a lengyelek úgy dobtak kilenc gólt, hogy arra nekünk mukkanásnyi válaszunk sem született. Ahogyan ez már lenni szokott, két másodperccel a vége előtt Lijewski hosszabbításra mentette meccset, s már látszott, hogy megroggyant a Veszprém. Akár ki is kaphatott volna, de Ugalde szűk két másodperccel a véges vég előtt büntetőkre mentette az összeomlást.

Itt aztán Marguc és Terzic hibázott, és ugrott a kupa – a Kielce játékosai kezébe… Marguc kétszer is kulcsember lett. A Kiel ellen egyedül futott kapura, ám a kapus lábába lőtte a labdát. Ezt még jóvátette azzal, hogy az utolsó percben egyenlített. A döntőben ismét ziccert hibázott – ezúttal a kapufa tövére bombázott –, ám most ráduplázott: büntetőt is rontott. De hát ezúttal nem csak egy Marguc játszott a finisben…

S a magyar klubkézilabda színvonalára jellemző, hogy a dobogó második fokára felkapaszkodó Veszprém társelnöke, Kálomista Gábor lemondott…

MADRIDIAK CSATÁJA. Túl sok szép emléket nem őrizhetünk a milánói San Siro stadionban lejátszott labdarúgó BL-döntő után. A Real és az Atlético Madrid összecsapásán a minőséget menynyiséggel pótolták: itt is volt hosszabbítás, büntetőrúgás, kulcsember is akadt: Juanfran, az Atlético jobbhátvédje, aki a sorsdöntő pillanatban a kapufát találta telibe a 11-es rúgásoknál. Így tettet még a mérkőzés közben Griezmann is, de ez valahogy még elment a levesbe. Mert azért a büntetőrúgás a kupáért – nem ugyanaz. A spanyol szurkolók pedig aranyosak: Sergio Ramos gólja lesből esett, amivel vezetést szerzett a Real, mégsem erről szólt a fáma. Mint ahogy arról sem, hogy Cristiano Ronaldo olyan teljesítményt nyújtott, amivel csere sem lehetne Madocsán, Böde Dani csapatában. Inkább arról szólt a nóta, hogy lám, Zinédine Zidane kupát nyert a csapatával. Hogy lesgóllal, kihagyott büntetők révén? Spongyát rá. Főnök, még egy pohár calvadost! Hát – ez lenne a futball...