Az én képernyőm: Szimpatikus vámpírok

Olvasom, hogy Lugosi Béla, minden idők leghíresebb Drakulája 85 évvel ezelőtt játszotta először híres szerepét, a rettegett Vlad Tepes grófot, a Kárpátok vérszívó, gonosz vámpírját. Láttam ebből a hollywoodi rémtörténetből néhány jelenetet. Mai szemmel hihetetlenül vicces, s nehéz elképzelni, hogy ettől megijedtek és nem röhögtek a korabeli nézők. Ámbár ahogy halad az idő, s egyre borzalmasabb horrorok, thrillerek és krimik születnek, úgy kerül mindig feljebb a néző ingerküszöbe. Ki emlékszik a hetvenes évek legijesztőbb filmjére, A cápára? Megesett, hogy felnőtt férfiak fordultak ki a moziból.

Én legalább a fele időben csukva tartottam a szemem… Ma már meg se kottyanna. Vagy még régebbről a Belphegor? Gyerekként szót fogadtam a tiltásnak, s még leskelődni sem mertem a gyerekszoba résre nyitott ajtajánál – mint ahogyan más tévéműsoroknál olykor megesett –, mert az anyukám szerint olyan félelmetes volt. Ma már egy egyszerű Gyilkos elmék epizódban – hogy kedvenc sorozatomat említsem – több a megmutatott vagy sejtetett borzalom.

De vissza vámpírékhoz. Kártékony ostobaságnak tartottam a vámpírlázt, mindaddig, amíg meg nem néztem az Alkonyat sorozatot. Különösen az első rész sikerült kitűnően, köszönhetően a kerek történetnek, a szép és fiatal színészek tehetséges játékának, a gyönyörűen fényképezett tájnak. És mindenekelőtt a romantikának. Ez a kulcsszó, ezt imádták a tinik: a mindent elsöprő, mindent legyőző, földöntúli szerelem áradását. Ahogy a szerelem felülemelkedik a hétköznapokon, legyűri az ellenséget, kifog a halálon – ez mindent vitt. Ráadásul a szimpatikus vámpírhősök „vegetáriánusok" lettek, egy-két kivétellel nem igazán szomjazták már az embervért. Aminek Bella, a szerelmespár emberfele csak örülhetett.

Már néhány évvel korábban is akadtak sikeres filmek a témában: például az Interjú a vámpírral, a Vámpírok bálja. E szórakoztató történetek nagy sztárokkal nem nélkülözték az iróniát, híres rendezők intellektuális kiruccanásaiként sikert hoztak, de divatot azért nem teremtettek.

Ahhoz az Alkonyat sorozat kellett. Ott bezzeg nincs irónia, viszont árad a szenvedély. A kultusz végigsöpört a világon. Japán lányok hegyesre csiszoltatták a szemfogukat, hogy alkalmas legyen másvalaki nyaki ütőerének a kilyukasztására. Nem hallani róla, hogy valóban megtették volna, de már az ötlet is elég nagy hülyeség. Mindenesetre sok-sok ilyen témájú film még mindig megy a tévében. Legutóbb a Vámpírmese, ahol jó- és rosszabb szándékú vámpírok tettek-vettek a pókhálós, vén, gótikus kastélyban, sokszor igen humorosan.

A vérfarkasok nekem nem igazán jönnek be, de a zombik például igen. Nagyon bírom, amikor tántorognak kifelé a temetőből, ők igazán cukik. De a filmes izgalomgerjesztési szakma megérett a megújulásra. Ki kellene találni valami újat. Az Éhezők viadala remek ötlet volt, de a folytatások kevésbé sikerültek. Vagy még évekig nézhetjük a Cobra 11-et, ami olyan ősrégi, hogy márkával fizetnek az autópálya-rendőrök? Köztük a török származású német rendőr. Huhh, most látom, ebben is volna téma, de most inkább nem kérjük. Különben is, horrornak itt vannak a híradók. Amiket még Belphegor se tudna felülmúlni.