Cserép helyett fólia

Hatalmas morajra ébredtek június 21-én hajnalban a határ menti települések lakói Szatmárban – idézi fel azt a napot a méhteleki református lelkész, Kálmán Dávid. Ami pedig ezután történt, olyat még a legidősebb, árvizeket, viharokat átélt emberek sem láttak.

A tojás nagyságú jég semmit nem kímélt. Összetört háztetők, bezúzott ablakok, beázott épületek – és kétségbeesett, a megmaradtat menteni igyekvő, a padlásokat fóliázó emberek mindenütt. És néhány órával később újabb hullámban érkezett a vihar: ismét jégeső, ami ismét csapás volt a házaknak, kerteknek, gyümölcsösöknek. Rozsály, Zajta, Méhtelek, Garbolc, Nagyhódos, Kishódos és Uszka településeket sújtotta a legkeményebben a katasztrófa, több mint ezer lakó- és közingatlant megrongálva. Az egyházi ingatlanokban is jelentős kár keletkezett. Rozsályban és Nagyhódoson a templom tetőzete szinte megsemmisült, Méhteleken és Garbolcon, ahol nemrég fejeződött be a templom felújítása, szintén óriási pusztítást végzett a jég.

A károk enyhítése nyomban elkezdődött. A katasztrófavédelem szakemberei példás gyorsasággal dolgoztak, pár nap alatt ideiglenes fedéllel láttak el minden épületet.

Az önkormányzatok is igyekeztek, de a térséggel rokonszenvező távolabbi települések is megtették, amit tudtak: többek között tetőléceket, használt cserepet küldtek a bajba került falvakba. A legkevesebb kár természetesen azokat érte, akiknek volt biztosításuk, ám mint az uszkai özv. Mester Miklósnéék esete is bizonyítja, nekik is súlyos veszteségeket kell elkönyvelniük.

– Le a kalappal a katasztrófavédelmisek előtt – mondja az özvegyasszony –, ők valóban mindenben igyekeztek segíteni. A kormányhivatal emberei is gyorsan léptek, pár nap alatt felmérték a károkat. De ami azóta történik, azt nem kívánom senkinek.

Az uszkai házak kilencven százaléka ma is fedetlen, köztük Bolla Lajosé is, aki ugyan megpróbált biztosítást kötni annak idején, de nem álltak vele szóba, mondván, vályog a háza fala. A közelben lakó Mesteréknél pedig – az özvegyasszony a fiával él együtt – a biztosítás ellenére az előzetes kárbecslés szerint az az összeg, amit kapnak, meg sem közelíti a tetőfedés költségeit.

Ez aztán elvitte az összes megtakarított pénzüket, pedig ők még rokoni, baráti segítséget is kaptak.

A tyúktojás nagyságú jég nem kímélte a földeket sem, elverte az errefelé nagy területeken termesztett uborkát is. A kishódosi önkormányzat ültetvényében is hatalmas a veszteség, a szedést irányító Horváth Krisztina szerint csak most kezdenek úgy-ahogy magukhoz térni a tövek: – A termés töredéke lesz a tavalyinak – jegyzi meg. – A sérült töveket ráadásul valami betegség is megtámadta, próbálunk úrrá lenni rajta.

Hasonlókat mondanak a garbolci, zajtai, méhteleki uborkázók is, akik ugyanilyen cipőben járnak. Nagy többségük az alig több mint ötvenezer forint közmunkabérből él, és most, hogy kiesett az uborkázásból származó bevételük, rejtély, miből hozzák helyre az otthonukat.