Gyámság alatt állunk - Interjú Gémesi Györggyel

– Az önkormányzatiság hattyúdalát éljük?

– Remélhetőleg nem, de az bizonyos, hogy az önkormányzatok körül lassanként elfogy a levegő. Pedig az önkormányzati törvény a rendszerváltás egyik legfontosabb jogszabálya, hiszen szétválasztotta a központi és a helyi hatalmat, s ez utóbbit szabályozta. Feladatokat, hatásköröket írt le, s mindehhez a szükséges pénzeszközöket és vagyont hozzárendelte. Rendkívül sok jogosítványt, lehetőséget kaptak a települések.

– Egyes vélekedések szerint túlságosan sokat is.

– Ezen lehet vitatkozni. Az kétségtelen, hogy mivel kétharmados törvényről volt szó, és mivel látszott, hogy az akkori ellenzék az 1990-es őszi önkormányzati választásokon tarolni fog, a tárgyalások során összefogtak és elérték, hogy a hatalom minél nagyobb szeletét hasítsák ki az önkormányzatoknak – vagyis maguknak.

– A törvényhez aztán, éppen azért, mert kétharmados, nem is nyúlt senki.

– Nem tudtak, hiszen 2010-ig egyetlen politikai erőnek sem volt önállóan kétharmada. A támogatás csökkentésével, a finanszírozás nélküli többletfeladatokkal, illetve a helyben beszedett adók egyre jelentősebb mértékű elvonásával tudtak nyomást gyakorolni a helyi hatalomra. Ez azonban akkor még kevéssé érintette érzékenyen az önkormányzatokat, hiszen volt vagyonuk, ezáltal ellensúlyozni tudták az elvonásokat.

– Mi változott meg a hat évvel ezelőtti választások nyomán?

– Megszületett az Alaptörvény, ami lényegében megszüntette a települések önkormányzáshoz való jogát, s azóta fokozatosan csökken az önkormányzatok mozgástere például a gazdálkodás, az oktatás, a hatósági feladatok, a betegellátás területén. Érdekes módon éppen azok ágálnak legvehemensebben a központosítás mellett, akik húsz évvel korábban az önrendelkezés legnagyobb bajnokai voltak…

– Ráadásként pedig visszaállították a járási rendszert.

– A járások visszaállítása önmagában nem baj, hiszen vannak olyan adminisztratív hatáskörök – például bizonyos okmányok kiadása –, amelyek korábban sem számítottak önkormányzati feladatnak. A probléma inkább az előkészítetlenségből, illetve bizonyos mértékig a határok kialakításából adódott. A járások visszaállítása már azt az irányultságot jelzi, ami manapság kezd kiteljesedni: egyre több feladat megy át választott vezetők helyett kinevezettek kezébe, a kinevezések pedig többnyire politikai alapon történnek, ami által megszűnik a civil kontroll.

– Milyen arányban van a pénzeszközök megvonása és a feladatok csökkentése?

– Ahogy említettem, a központi hatalom már 2010 előtt is egyre több forrást vont el az önkormányzatoktól, amelyek aztán az uniós pályázatok önrészére, a kötelező fejlesztési feladatokra, esetleg magára a működésre hitelt vettek fel és ezáltal eladósodtak. Az adósságot 2012 körül ugyan nagyvonalúan átvállalta helyettük az állam, de ezzel párhuzamosan az elvett feladatokkal újabb forrásokat is megvont, ami jóval több volt annál, mint amennyit a feladatokra korábban az önkormányzatok költöttek. Az önkormányzatok pedig ennek következtében esetenként újabb feladatokat kényszerültek elhagyni.

– Ördögi kör. Mennyiben maradtak az önkormányzatoknál a helyben keletkező bevételek?

– Egyre kisebb mértékben. A személyi jövedelemadóból már semennyit sem kapnak meg, sőt a gépjárműadónak több mint a fele is a központi kasszába kerül. A tervek szerint pedig valamennyi önkormányzat számláját az Államkincstár fogja vezetni. Ezzel az önkormányzatok pénzének kezeléséért folytatott bankok közötti verseny kiiktatódik, ami által a számlavezetés drágábbá válik. Olyan tervek is vannak, amely szerint csak a működésre szolgáló bevételt adják vissza, a fejlesztésekre szánt pénzre pályázni kell. Ezáltal az Államkincstár a saját pénzünk elköltésének a módjába is bele tud szólni, azért is meg kell majd küzdenünk. Ez elfogadhatatlan. A központosítás újabb jele pedig az ASP-rendszer kiépítése.

– Annyira új, hogy nem is ismerjük.

– Az ASP egy angol betűszó, amely az Application Service Provider kezdőbetűiből áll össze. Ez egy központi információs rendszer. Lényege, hogy általa a hatalom teljes mértékben ráláthat az önkormányzatok működésére.

– Miért baj ez? Elvégre mi titka lehet egy önkormányzatnak?!

– Nem arról van szó, hogy titkai lennének az önkormányzatnak, hanem arról, a legjelentéktelenebb döntésükbe is beleszólhat. Semmi köze a hatalomnak például ahhoz, hogy a gödöllői hivatal takarítónője mikor megy el szabadságra. Az eddigi tapasztalataim alapján feltételezem, hogy lassan már ilyesmit is szabályozni akar, a rendszer ezt készíti elő. Megmondja, mennyi alkalmazottja lehet a hivatalnak, és csak annyira juttat vissza pénzt.

– Az informatikai rendszerek kiépítése azért nem megy olyan egyszerűen a hatalomnak. Áprilisban központosította a hulladékszállítási díj beszedését, azóta nem is kapunk számlát…

– Majd megkapjuk egyszerre, nagyobb összegről, karácsony előtt… Az a baj, hogy az állam túlterjeszkedik. Van olyan feladat, amelyet helyben lehet megoldani a leghatékonyabban, van, amit egy térségben, és van, amit országosan. A hulladékgazdálkodás jellegzetesen térségi feladat, viszont a hatalom országossá akarja tenni. Nem is boldogul vele egykönnyen, amint az említett példából látjuk.

– Ide vezethető vissza a Klik kudarca is?

– Hogyne. Ráadásul a mostani második ütemben körülbelül 2800 iskolát akarnak államosítani és irányítani egy helyről. Ez nagyon nehezen fog menni.

– Hogyan érzi magát ilyen helyzetben egy polgármester?

– Küzdelmekkel telnek a napjaink, hogy képviselhessük a választóink érdekeit. Ráadásul a polgármesteri fizetéseket oly mértékben nyirbálták meg, hogy a kistelepüléseken egyre kevesebben tudják vállalni a tisztséget. Egzisztencia és eszköz nélkül miként tudnak tenni a közösségükért? Letolt gatyával nem lehet futóversenyen indulni. Pedig a polgármester megtartó erő lehet, különösen ott, ahol személyesen ismer mindenkit, és jó esetben hozzá lehet fordulni az ügyes-bajos dolgokkal, kezdve attól, hogy segít kitölteni egy nyomtatványt, kiváltja a gyógyszert, és még sorolhatnám. Mi történik ezekkel a településekkel, ha már polgármesterük sem lesz?

– Nem lesz polgármesterük? Valaki azért csak vállalja a tisztséget…

– Egy kiszivárgott tervezet szerint, ha úgy alakulnak a két év múlva esedékes országgyűlési választások a jelenlegi kormányerők számára, akkor a kétezres lélekszám alatti településeken az önkormányzati választásokra megszüntethetik a polgármesteri tisztséget. Mint ahogy már most sincs önálló hivataluk.

– Azt mondják, mindez a takarékosság jegyében történik. Kevesebb a kiadás.

– A kistelepülések hivatalainak megszüntetése által? Összesen kétmilliárd forintot takarítottak meg. Egy ország költségvetésében ez aprópénz ahhoz az értékhez képest, amit a kistelepülések jelentenek. A polgármesteri fizetések megnyirbálásával összesen kétmilliárd forint maradt meg. Miközben például a közmunkások irányításával nagy felelősséget raktak a nyakukba. Ha így folytatjuk, csak idő kérdése, mikor szűnnek meg a kistelepülések.

– Lehet, hogy éppen ez a cél?

– Minden jel erre mutat. Pedig a falvak a magyar kulturális örökség részét jelentik. Olyan értékrendet hordoznak, ami folyamatos és nélkülözhetetlen utánpótlás a városok számára. E nélkül föloldódik, elvész a magyar kultúra is.

– Azért furcsa, amit mond, hiszen magukat nemzetinek tartó döntéshozók állnak az ország élén.

– Annyira bizonyosan nemzetiek, mint a nemzeti dohányboltok…